Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elektronikus közbeszerzés (elektronikus eljárási cselekmények, beszerzési technikák, nyilvántartási rendszerek és e-szolgáltatások) kialakítása évek óta húzódik Magyarországon, ennek oka a szükséges fogalomrendszer meghatározásának, valamint a megvalósítható e-közbeszerzési koncepció és stratégia hiányossága - állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a közbeszerzési rendszer működését ellenőrizve. Az e-közbeszerzés átfogó koordinációjának ugyanis nem volt felelőse, ami a már kitűzött feladatok végrehajtásában érintett szervezetek, illetve bizottságok feladatkörének gyakori változtatása miatt hátráltatta a megvalósítást. A kormányzati döntések elmaradása vagy késedelme miatti hiányos szabályozási és technikai feltételek, valamint az érintett szervezetek együttműködési nehézségei a közbeszerzési rendszerben csak egyes területeken (elektronikus hirdetményfeladás, központosított közbeszerzés) tették lehetővé elektronikus szolgáltatások kialakítását.
Bár a kormányzat újraszabályozta a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekményeket és 2008. január 1-jétől a korábbi központosított koncepciótól teljesen eltérő, elektronikus közbeszerzési szolgáltatásra épülő modellt vezetett be (az ajánlatkérők vagy saját informatikai rendszerükön, vagy elektronikus közbeszerzési szolgáltatón keresztül folytathatják le elektronikus eljárásaikat), a modell működését gátolja, hogy elektronikus közbeszerzési szolgáltatást az erre vonatkozó központosított közbeszerzési eljárás elhúzódása miatt - augusztus végéig - nem lehetett igénybe venni. Emellett nem működik az elektronikus közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérők által használt informatikai rendszereknél a megfelelő értékelési és tanúsítási rendszer. A számvevők szerint a tapasztaltak figyelembevételével célszerű megfontolás tárgyává tenni, hogy a közbeszerzési reform keretében - a törvény módosításával - az elektronikus kommunikáció rövid határidő mellett kötelezővé váljon az ajánlatkérők, ajánlattevők, valamint a felek, a hatóság, illetve a bíróság között.
Magyarországon nemzetközi összehasonlításban magas a közbeszerzésekkel és a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok száma, ugyanis az eljárások ötödénél indult jogorvoslati eljárás, ez részben a bonyolult és nehezen alkalmazható, gyakran változó törvényi szabályozással magyarázható. A jogorvoslatok első fóruma a Közbeszerzési Döntőbizottság (KD), ahol a rövid eljárási határidőket (15, illetve 30 nap) jellemzően betartják és az ügyek 80 százaléka ott be is fejeződött. A bírósági felülvizsgálati szakaszban az eljárási idők jóval hosszabbak, a törvény soronkívüliséget előíró rendelkezése ellenére bírósági fórumonként átlagosan fél év, aminek fő oka a magyar bíróságok leterheltsége. A közigazgatási szakasz után a polgári kártérítések nem jellemzőek, mivel ennek időbeli elhúzódása érdekmúlást okoz.
A vizsgálat úgy találta, hogy a közbeszerzések belső ellenőrzése a központi és a helyi önkormányzati szerveknél egyaránt elhanyagolt terület, ez pedig korlátozta a felügyeleti kontrollok, az állami, önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok tulajdonosi érdekeinek működtetését is. A források szabálytalan felhasználásának és a korrupciónak a kockázatát az is növelte, hogy nagymértékben csökkent a minisztériumi ellenőrzési kapacitás.
A változtatás érdekében az ÁSZ szakértői azt javasolják, hogy a központi költségvetési fejezetek gazdálkodását irányító vezetők követeljék meg az intézményektől a közbeszerzések előírásszerű tervezését és végrehajtását, a belső szabályozásokban az ezzel kapcsolatos hatáskörök és felelősségi körök egyértelmű meghatározását, valamint a nyilvánosságot kevésbé biztosító eljárástípusokat csak valóban indokolt esetekben alkalmazzanak; az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonosi jogait gyakorlók pedig erősítsék a belső kontrollmechanizmusokat, többek közt a vezető tisztségviselők érdekeltté tételével (teljesítményértékelés, javadalmazás eszközével).
