Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány (MKK) közbeszerzési pályázatot írt ki szlovák–magyar közös nemzeti park megvalósíthatósági tanulmányának készítésére a Szigetköz–Csallóköz területére. A tanulmánynak részletesen fel kell tárnia a terület természetvédelmi, turisztikai, mezőgazdasági, erdő- és vadgazdasági potenciálját és a nemzeti park kialakításának lehetőségeit. A 300–400 oldalas tanulmányt július végéig kell a nyertes pályázónak elkészítenie, a szakmai összefoglalót magyar, szlovák és angol nyelven is. A közalapítvány tájékoztatása szerint eddig négy pályázó jelentkezett, az ajánlatokat május 5-éig lehet benyújtani.
A kiírás célja, hogy olyan adatbázis álljon majd az önkormányzat rendelkezésére, amely megalapozza a későbbi döntést a terület hasznosításával kapcsolatban. Miután a bősi vízlépcsőhöz kapcsolódó beruházások leálltak, a területen felemás állapot alakult ki. (A Duna elterelésével a határszakaszon folyó víz drasztikus csökkentése Szigetköz–Csallóköz élővilágát is jelentősen károsította.) Bár az 1995-ben kiépített vízpótló rendszer valamelyest enyhítette a helyzetet a Fertő Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó területen, az 1987 óta természetvédelmi oltalom alatt álló Szigetköz mégsem kap értékének megfelelő hangsúlyt a környezet- és természetvédelmi politikában – véli Széles Sándor, a Felső-mosoni Duna Társulat elnöke.
A területre eddig még nem dolgoztak ki komplex térségfejlesztési programot. Az értékes természeti potenciál megőrzéséhez és a társadalmi problémák kezeléséhez olyan területfejlesztési koncepcióra lenne szükség, amely magában foglalja az úgynevezett szelíd turizmus (a környezetvédelmet figyelembe vevő ökoturizmus), a környezeti nevelés és a környezetkímélő mezőgazdálkodás kiépítését is, ami nemzeti vagy naturpark keretében lenne megvalósítható. Naturpark létrehozása esetén az üzemeltetéssel kapcsolatos költségek a területen lévő önkormányzatokat terhelnék, ám mivel a térségnek – a területfejlesztési koncepció hiánya miatt is – nincsen sem idegenforgalmi, sem más jellegű jelentősebb bevétele, így ennek működtetése nagy terhet róna a helyi önkormányzatokra. Ezzel szemben egy nemzeti park – amely magasabb védettségi szintet és kutatási bázist is biztosítana – fenntartása a központi költségvetést terhelné, amely nagyobb eséllyel pályázhatna brüsszeli forrásokra is. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kormányok nehezen vállalnak ilyen jellegű lépést, mivel pár év alatt nehéz olyan eredményt elérni, amelyet a négyéves ciklusra tervező kormányok politikai sikerként könyvelhetnek el.
