Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felszámolószakma várakozásaitól meglehetősen elmaradt a végelszámolást, a csődeljárást és a felszámolási eljárást szabályozó csődtörvény módosításának hatálybalépése. Miután 2000. december 17-én a parlament megszavazta a Pénzügyminisztérium (PM) által javasolt, korábban több szakmai fórumon szorgalmazott módosításokat, a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) elnöke, Molnár György elégedetten nyilatkozott a változásokról (NAPI Gazdaság, 2000. december 27., 7. oldal).
A módosítások elfogadását már régóta várta a szakma, ám arra, hogy ezeket még 2000-ben elfogadja a parlament, csak kevesen számítottak. Akkor a FOE még a módosítások 2001. január 1-jei hatálybalépésével számolt. Mára azonban mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a felszámolókat közvetlenül érintő (díjazásukról szóló) módosítások csak 2001. szeptember 1-jétől hatályosak. Az említett eljárásokkal kapcsolatos törvényi változásokat ugyanis a parlament a zálogjogi törvény módosításán belül tárgyalta, s ennek hatálybalépése a törvény szerint a kihirdetéstől számított kilencedik hónap első napja. A felszámolók tehát jobban járhattak volna, ha a parlament később, a tavaszi ülésszakon, de külön tárgyalja a csődtörvénnyel kapcsolatos, egyébként nyilvánvalóan sürgető módosításokat.
Molnár most kijelentette, a felszámolók azért állnak értetlenül a kialakult helyzet előtt, mert a FOE már az előkészítés szakaszában is siettette a változások mihamarabbi életbe léptetését. Az egyesület többször jelezte, hogy a késlekedés elmélyíti a szakma válságát. A felszámolási eljárások többsége ugyanis - a vagyonosabb állami vállalatok felszámolásának időszaka után - legtöbbször vagyonnal nem rendelkező, nemegyszer fantomtársaságok ellen folyik. Ezeket az eljárásokat a kijelölt felszámolócégnek kötelezően le kell folytatnia akkor is, ha csupán költségeit növelik.
Ezzel függ össze a felszámolók által nyíltan el nem ismert, de hallgatólagosan legtöbbjük által folytatott gyakorlat, az úgynevezett keresztfinanszírozás is. Ez azt jelenti, hogy a vagyontalan társaság felszámolásának költségét végeredményben más, ugyanazon felszámoló „kezeire bízott", jelentősebb vagyonú cég hitelezői fizetik meg - természetesen tudtuk nélkül. Amennyiben a felszámoló nem ezt a gyakorlatot folytatja, kénytelen saját tőkéjéből finanszírozni a költségeket.
Az elfogadott változtatások éppen ezekre a problémákra adnak megoldást. Például az új jogszabályban megváltozik a felszámolói díjak értelmezése. A Legfelsőbb Bíróság (LB) jogegységi döntésével szemben a törvény kimondja, hogy a korábban a felszámolók díjazására kialakított összegek nettó értelmezendőek, vagyis a felszámolók díja nem tartalmazhatja az áfát. A felszámolót a százezer forint összegű minimális díj az egyszerűsített eljárások esetén is megilleti. Így tehát a felszámolási eljárás alapvető költségének kifizetésére a kormány a költségvetés terhére garanciát vállal abban az esetben, ha a vagyon értékesítéséből ez az összeg semmiképp nem teremthető elő, vagy a fizetésképtelen társaságnak egyáltalán nincs vagyona. A vagyontalan cégek felszámolásakor keletkező költségek finanszírozása alól az állam a továbbiakban már úgysem bújhatott volna ki, így jobbnak látta a feladat elvégzését továbbra is a felszámolókra bízni, a minimális költségek biztosítása mellett.
Molnár szerint mára nyilvánvalóvá vált: közel 30 ezer kft. nem tett eleget törvényben előírt tőkeemelési kötelezettségének. E - nagyrészt feltehetően vagyontalan - társaságok „eltakarítása” a felszámolókra hárul. A jelenlegi szabályozások alapján azonban már képtelenek megbirkózni a jelentős, ám cseppet sem jövedelmező feladattal. A módosítások hatálybalépésének csúszása újabb felszámolócégek vesztét okozhatja. 1997-ben 198 társaság foglalkozott felszámolási tevékenységgel, jelenleg csak 123. Az elnök reméli, hogy a parlament tavaszi ülésszakán módosulhat a hatálybalépés időpontja, ám erre a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem sok esély van.
Csendes Iván
