Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A céginformációval és kinnlevőség-menedzsmenttel foglalkozó Intercredit Budapest (IB) Kft. elkészítette a fizetésképtelenségi eljárások tavalyi alakulásáról szóló jelentését. Eszerint a 2000-es év második felében lényegesen gyorsult mind a felszámolások, mind a végelszámolások számának növekedése (utóbbiak nem tekinthetők fizetésképtelenségi eljárásnak). A féléves és háromnegyed éves adatok alapján becsült számokat meghaladó értékek adódtak.
A felszámolások a kft.-k esetében 18,9 százalékkal, a bt.-k esetében ezt lényegesen meghaladó mértékben, mintegy 45,5 százalékkal növekedtek 1999-hez képest. A számok alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a bt.-k fizetőképessége jóval gyengébb, mint a kft.-ké. Az a gyakran hangoztatott feltevés, hogy az rt.-k fizetőképessége a legjobb, most is igaznak bizonyult: az őket érintő felszámolások száma majdnem 10 százalékkal csökkent az 1999-es évhez képest - tudtuk meg Keleti Józseftől, az IB kereskedelmi igazgatójától.
Összességében 25,9 százalékkal több felszámolást regisztráltak tavaly, mint tavalyelőtt, ami az elmúlt 5 év legmagasabb értéke. Keleti szerint a káros tendencia magyarázatát elsősorban a cégek legtöbbször helytelen kinnlevőség-kezelése adja. Jó pár évvel ezelőtt a vállalatok partnereik nem fizetése esetén elsősorban peres úton próbálták meg érvényesíteni követeléseiket. Ez sokszor volt sikertelen, így a kellemetlen tapasztalatok miatt sokan más megoldást kerestek. Ennek nyomán vált népszerűvé a felszámolási eljárás, valamint a fizetési meghagyás. A fizetési meghagyás azonban szintén bizonytalan út, hiszen a vállalkozások gyakran nem ismerik az adós bankszámlaszámát, vagy amelyikről tudomásuk van, azon természetesen csak az esetek kis százalékában van pénz. Ugyanakkor a felszámolási eljárás esetében is kockázatot vállalnak az azt kezdeményező cégek - akkor járnak jól, ha a felszámolási kérelmük benyújtását követően az adós meg akar és meg is tud állapodni hitelezőivel. Amennyiben azonban ténylegesen elindul a felszámolási eljárás, a hitelező legtöbbször nem sok jóra számíthat, hiszen ezen adósok általában már komolyabb kötelezettségállományt halmoztak fel, amelynek rendezése hosszú időbe telhet, és az sem biztos, hogy e periódus végén viszontlátják pénzüket. A hitelező vigasza sokszor csak annyi, hogy a nem fizető céget előbb-utóbb törlik a gazdasági életből. A működő gazdasági szervezetek gyarapodása is részleges magyarázatot adhat a fenti számokra. Érdekes, hogy 48 működő kft.-ből átlagosan egy esetében merül fel felszámolási eljárás.
A végelszámolások terén a kft.-k vannak túlsúlyban. E cégforma megszűnésében 124 százalékos gyarapodás figyelhető meg. Bár ez nem fizetésképtelenségi mutatószám, növekedése a vállalkozások szempontjából azt jelenti, hogy 42 kft. partnerükből átlagosan egy végelszámolással szűnik meg. A végelszámolásokkal kapcsolatban érdekes még az egyéb gazdasági szervezetek (például szövetkezetek) megszűnésének gyorsulása. Mindezek miatt 2000-ben másfélszer annyi cég szűnt meg végelszámolással, mint 1999-ben. A 2000-es év rekordszámait követően sajnos még 1-2 évig hasonló tendenciákra számíthatunk.
A kialakult helyzeten elsősorban a vállalkozások kinnlevőség-menedzsmentjének javulása változtathat. Miután a peres vagy egyéb jog eljárásokkal általában nehéz hozzájutni a kinnlevőségekhez, sokan próbálkoznak professzionális követelésbehajtó cégek megbízásával. Ennek sokszor az az eredménye, hogy a korán ébredő hitelezők ilyen módon még az eljárás megindulása előtt megkaphatják pénzüket, akik viszont lassabban reagálnak, várhatják egy per vagy egy felszámolási eljárás legtöbbször bizonytalan kimenetelét.
Cs. I.
