Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A távközlés felől nézve a mobiltelefonok számának rohamos emelkedése segíti elő a szolgáltatás kifejlesztését. Ez év áprilisában Európában már 199 millió készüléket tartottak nyilván, de Ázsia és Óceánia is 158 millió előfizetővel rendelkezett, nem is beszélve az amerikai piacról. Ez az eszköz például a skandináv országokban már az összlakosság 60-70 százalékának a zsebében ott lapul, tehát valóban állandóan kéznél van. A mobilinternet elterjedéséhez a távközlés felől nézve az adatátviteli sebesség növelése adja meg a kulcsot.
A mobil adatátvitel legegyszerűbb hordozója az SMS, a rövid üzenet. Ez a lehetőség már minden készülékben az előfizetők rendelkezésére áll és sok szolgáltatás működik a felhasználásával, sebessége azonban alacsony. A jelenlegi vonalkapcsolt adatátvitel 9,6 kbit/s-os, illetve 14,4 kbit/s-os átvitele már gyorsabb, azonban a kapcsolatfelépítés elég lassú, 10-20 másodperc és az adatátvitelért akkor is ki kell fizetni a kapcsolat teljes időtartamáért járó díjat, ha csak néha utaznak adatok a kapcsolaton. A sebesség több időrés összefogásával növelhető – ezen az elven működik a HSCSD –, de ekkor a díjtétel is a többszörösére nő. Ezen a gondon igazán a GPRS, a csomagkapcsolt szolgálat bevezetése segít, ahol nincs állandóan felépített kapcsolat a készülék és a szerver között, így egy csatornát egyszerre sokan használhatnak. Ugyanakkor több időrés összekapcsolásával a sebesség is növelhető. A GPRS esetében a hagyományos időalapú díjtétel is értelmét veszti, az átvitt információmennyiség lehet a számlázás alapja. Világosan kell látni viszont, hogy a GPRS csak akkor hoz sebességnövekedést, ha több időrést használunk egyszerre. Tényleges sebességnövekedést az EDGE bevezetésével lehet elérni, mely más modulációt használ, mint a GSM-rendszer. A nem túl távoli jövő pedig a harmadik generációs UMTS-rendszereké lesz 2003-tól kezdődően. A WAP egyébként az UMTS-rendszeren is működőképes marad.
Az informatika szemszögéből nézve az a fő kérdés, hogyan lehet elérni a mobileszközzel az internettartalmat. Erre az egyik lehetőség a WAP-elérés, mely egyre szélesebb körben terjed Európában, de a világ más részein is. Vannak azonban más megoldások is. A japán NTT DoCoMo például 1999 februárjában indította meg i-mode néven a mobil-internetszolgáltatását, melynek hihetetlen sikere van. Az első fél évben egymillió, az első év végére pedig közel ötmillió előfizetője lett a szolgáltatásnak. A cikk megjelenésének az időpontjában – népszerűségéből mit sem vesztve – már 14 millióan használják a hozzáférést Japánban s heti 150-200 ezer újabb előfizető jelentkezik. A statisztikák szerint az alkalmazások közül a játékok, szórakoztató programok a legnépszerűbbek, melyek messze megelőzik a hírek, információk lekérését az internetről.
Egész más megoldást vezetett be Amerikában a BellSouth, amely a web clipping névre hallgató technikát használ. A clipping újságkivágást jelent és ennek megfelelő a módszer is. A 3COM cég Palm VII gépeivel elérhető hálózat újságkivágásszerűen emeli át és tárolja el az információt a kis kézi eszközben, mely aztán onnan elővehető. A mobitex elvű mobil-adathálózat már 260 nagyvárost és környékét fedi le az USA-ban és alkalmazások százai tölthetők le különböző weblapokról, melyek tovább növelik a Palm VII hatékonyságát.
A fentiekből látható, hogy nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a mobil internet-hozzáférést a WAP-eléréssel azonosítsuk, jóllehet a mi régiónkban jelenleg fennáll az azonosság. Míg a WAP-pal elérhető internettartalom egy külön nyelven megírt tartalmat igényel, addig a másik két elérés bizonyos korlátokkal a hagyományos internettartalom elérését biztosítja, ami a piaci terjedést is segíti.
A harmadik terület, a média szempontjából nézve a témát, nem az a kérdés, hogy valaha is versenyre kelhet-e a mobil-internetelérés a hagyományos asztali gépekkel. Látni kell, hogy két teljesen különböző világról van szó, s mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága. A felhasználó a mobiltelefonról egészen más jellegű információkat akar elérni, azt viszont gyorsan, pontosan és sok esetben a tartózkodási helyétől és az időponttól függő módon. A mobil-internetelérés sikere éppen azon múlik, lesznek-e olyan tartalomszolgáltatók, akik képesek a legbonyolultabb adatbázisokat is oly módon átstrukturálni, hogy azok egy mobiltelefonról is könnyen, áttekinthetően, naprakészen és megbízhatóan elérhetőek legyenek. Ha nagy számban leszek ilyenek, akkor Európa is olyan sikerre számíthat, mint a japán NTT DoCoMo. Ezzel pedig léphet egyet az információs társadalom első osztálya, a hálózatra csatlakozó társadalom felé.
Dr. Bartolits István
Hírközlési Főfelügyelet
A cikk a Hírközlési Főfelügyelet által rendezett Infokommunikációs trendek 2000 konferencián elhangzott előadás rövidített változata.
