A magyaros ételeket, illetve a magyar konyhát újragondoló Bock Bisztró kapta 2008-ban a Dining Guide étteremkalauz "Az év étterme" díját; az étteremkalauz tízes listájára francia és olasz, sőt egy orosz étterem is felkerült. Az előző évekhez képest igazi változás, hogy az elitbe került egy eddig nálunk "ismeretlen" szereplő, Erik Schröter Michelin-csillagos séf, aki a Somogy megyei Chateau Visz konyháját viszi, de új szereplő a Gerbeaud-ház éttermeként megnyílt Onyx, a magyar ételeket kínáló Csalogány 26 és a pécsi JT Corso (ex-Susogó). A listára került a Gresham-palotában működő, fúziós konyhájáról ismert Páva - amelyről olyan hírek is vannak, hogy átmenetileg bezár, ahogyan az ugyancsak a listán szereplő Segal is. Ettől függetlenül a Dining Guide bírálóbizottsága mindenképpen fontosnak tartotta, hogy e két étterem rajta legyen a listán, hiszen gasztronómia és vendéglátás terén is sokat tettek a hazai éttermi kultúrához.
Vajda Péter, a Dining Guide szerkesztőbizottságának elnöke, az Év étterme lista kritériumrendszerének egyik kidolgozója lapunknak elmondta: nagyjából kétezer étteremből álló adatbázisból dolgoznak, az étteremben használt alapanyagok minőségét, majd a felhasználásukat, a konyhatechnológiát és a séfek kreativitását veszik figyelembe. A konyha pontozásánál szerepet játszik az is, hogy milyen az összhang az ételek leírása és fizikai megjelenése között, illetve az étlap alapján elképzelt ételnek milyennek kell valójában lennie. Az étterembírálatnál fontos szempont a miliő, illetve a szerviz - bár pluszpontokat nem adnak milliárdos díszletekre, mint ahogy a nagyon olcsó ételekre sem, a kritériumrendszerben szerepel az ár-érték arány.
A Bock Bisztró nem a divatos belsőépítészetével vagy túlcizellált fogásaival tűnt ki a többi étterem közül, hanem Bíró Lajos séf ízlésével, ízvilágával, tehetségével, illetve konyhatechnológiájával. Az étterem francia bisztróra emlékeztet, étlapján a hagyományos magyar fogások mellett francia és olasz hatású ételek is megjelennek. Vajda Péter úgy véli, kevés olyan hely van ma Magyarországon, amely rendszeresen hozza a legmagasabb minőséget, ahova naponta be lehet térni étkezni. Nincs hiány az olyan helyekből, mint az Onyx, de a legmagasabb minőségű éttermek precizitása, kínálata, kultúrája, az alapanyagok felhasználási módja képtelen beszivárogni a napi étkezést nyújtó vendéglőkbe. Hiányzik az utánpótlásképzés, az étteremvezetők alapanyagokkal szembeni alázata - mondja a szakember -, és nem érződik az a mérhetetlen munka, amihez szükség lenne az olyan címek elnyeréséhez, mint például az Év étterme. A magyar gasztronómiában nem rossz a helyzet, sok étterem szerepel a különféle éttermi kalauzokban - ma már néhány vidéki is -, itt vannak a magasan képzett séfek és teszik a dolgukat. De nem feltétlenül jó az az étterem - figyelmeztet Vajda -, amelybe forintszázmilliókat öntöttek, ha hiányzik az aprólékos, mindenre kiterjedő figyelem.
A tízes listáról sok olyan étterem marad le, amely a hazai elit körében ünnepeltnek számít vagy éppen ajánlást kapott a Michelin-katalógusban. Ám Vajda szerint a Michelin Kelet-Európában nem működik megbízhatóan és az éttermek rendre visszaélnek az úgynevezett recommendation kitétellel, tekintettel arra, hogy errefelé kevesebben tudják, mi a különbség a Michelin-csillag és az ajánlás között.
