Vörösváry Ferenc mérnökember létére a paraszti cserépedények gyűjtője évtizedek óta, a műfaj tekintélyes szakértőjévé nőtte ki magát, olyannyira, hogy nem érti: miért veszett ki mára a lelkesedés irántuk. Egy évszázaddal ezelőtt a nagypolgárság, a pénzvilág olyan képviselői, mint a Hatvanyak vagy a Pekár família tagjai, kollekcióikba kiválóan be tudták illeszteni a falusi mesterek kerámiáit is, annál inkább, mert az általuk szívesen vásárolt kortárs festők képein is gyakorta szerepeltek ilyenek (elég Csók István, Czóbel Béla vagy Perlrott Csaba Vilmos csendéleteire gondolni). Saját bevallása szerint régebben ő is zárkózott volt a rejtőzködő kincsek felkutatását illetően, de újabban megosztja az eredményes gyűjtés titkait szakmai beszélgetéseken, sőt akár írásban is. Így született meg szerkesztésében, a Novella Kiadó gondozásában az Erdély népi kerámiaművészete elnevezésű gazdagon illusztrált album, amelynek kísérőszövegei magyarul, németül, valamint románul is olvashatók.
Mindannyian, akik e könyv megszületésénél bábáskodtunk, több évtizeden keresztül Erdélyt járva szerettük meg a cseréptárgyakat - mutatta be a könyvet Vörösváry Ferenc. A kötet nagy összefogás eredménye: hat magyar, nyolc román és egy német múzeum, továbbá e három ország tizenkét magángyűjtője dolgozott együtt, hogy a 85-90 százalékban publikálatlan és közel ilyen arányban évtizedek óta kiállításokon sem szereplő műkincsek megismerhetővé váljanak.
Wagner István