Ha csak annyit mondunk, hogy Klimt, Schiele és Kokoschka, máris olyan hívószavak ezek, amelyek önmagukban vonzani képesek a művészetbarátok népes táborát. De, ha még azt is hozzátesszük, hogy Wiener Werkstätte vagy bécsi szecesszió, akkor a festmények, grafikák és szobrok mellett Hoffmann, Moser vagy Loos bútorai, használati, valamint dísztárgyai is "beugranak" a műkedvelőknek, a faliszőnyegektől az irizáló üvegvázákon át az ezüst ékszerekig és evőeszközökig. A gazdag gyűjtemény tulajdonosa - Diethard Leopold professzor - ez év nyarán úgy döntött, hogy a bécsi múzeumi negyedben évek óta látható kollekcióját újrarendezi és december végéig más összefüggésekben tárja az érdeklődők elé. Mivel a friss koncepció miatt jelentős kölcsönzésekkel is kiegészítették az alapgyűjtményt, azoknak is érdemes felkeresnük az egész emeletre kiterjedő válogatást, akik ismerték már korábbról ismerték az előző kiállítást. A vadonatúj tárlat a Bécs 1900 címet kapta, és tulajdonképpen az első világháború végével zárul, ám a kurátorok hangsúlyozzák és rendezésükkel is bizonyítják, hogy a szecesszió, az impresszionizmus meg az expresszionizmus, valamint a többi, avantgárd törekvés a modern osztrák képzőművészet megannyi ágazatában a későbbi évtizedek fejlődésére is kihatott, egészen a mai, kortárs mesterekig. A különféle stílusokon belül a változatos műfajok, különféle előállítási eljárások, az alapanyagok és a tárgyak rendeltetésének sokrétűsége valódi összművészeti élményt ígér.
Wagner István