A Café 57 séfje szereti a sóst az édessel párosítani, kedveli az ellenpontozott ízeket, ám a meghökkentés helyett az arany középutat választja, így ételei nemcsak az ínyencek számára vonzóak, hanem az átlagembernek is. A hely minimalista bárként indult hét évvel ezelőtt, majd szépen lassan étteremmé nőtte ki magát, törzsközönsége a finom italokhoz finom ételeket "követelt". A dizájn állandóan változik, alkalmazkodik az éppen aktuális trendhez, most feketében és aranyban pompázik, de volt már a fal piros is. Nyáron ismét stílust váltanak, otthonosabbá teszik a belső teret. Amit most láttunk és ízlelőbimbóinkkal éreztünk, azt jelesre értékelném. Már az itallap is nagyon szimpatikus volt, különösen a limonádékavalkád tetszett, az étlap pedig kimondottan izgalmas, szokványosnak egyáltalán nem mondható. A thai saláta mellett ott díszelgett egy szép halom királyrák, a lényeg viszont a házi készítésű édes chilimártás volt, mely az édes és az erős íz harmóniájáról "mesélt". Egy nyári estén jólesik a hideg joghurtos uborkaleves sok-sok kaporral, de ha rám hallgatnak, a fehér paradicsomlevest garnélával is megkóstolják. És végre valaki meri az egyszerű ízvilágot a divatossal vegyíteni: a borjúgerinc zöldspárgával és bevert tojással tócsnin hevert. A rozmaring szépen "beleolvadt" a karamellizált őszibarackos és vaníliakrémes desszertbe. Figyelem, a város legjobb zöld curryjét itt lehet kapni, sőt csokoládéfelfújtban is verhetetlenek!
Tóth Ákos Gábor