- Mindenki tudja, hogy ön az Illés együttes, a Fonográf és Szörényi Levente rockoperáinak népszerűsítésében úgymond nem ismer tréfát...
- Szörényi Levente és Bródy János István, a király című műve - mi tagadás - klasszikussá vált, és nyugodtan állíthatjuk, hogy a nemzeti minimum része. Sokszor emlegetik a színpadra állítással kapcsolatban, hogy kitűnő üzleti vállalkozás is egyben. Örülnék neki. De ha becsületes kivitelben dolgozik az ember, akkor a kultúrának ez a rendkívül népszerű szegmense sem termel nálunk kiemelkedő üzleti eredményt.
- Olykor azért fellelkesedik a magyar magántőke.
- A magyar magántőke még a habzsolás időszakát éli, nem alakult ki még a méltósággal adás kultúrája. Vannak fellángolások, egy-egy jó kezdeményezés, aztán a semmi. És azt is érezni, hogy az éppen uralkodó elit kedvezményezettjei a befutók.
- Nehéz lehet akkor tárgyalni a szponzorokkal.
- Valóban. Sok megaláztatás éri az embert, amíg eljut valameddig. Én ráadásul nem is vagyok simulékony modorú. Amikor 1983-ban vállaltam, hogy a Szörényi-életművet menedzselem, szerencsém volt, mert közvetlenül az István, a király sikere után a legnépszerűbb szerzőpárost és zenekart képviselhettem. A nagy pofont a rendszerváltáskor kaptam, mert elvárták, hogy az ember álljon valahova. Ez pedig producerként, menedzserként nem megy. Nem lehet négy évig fent, négy évig lent lenni. Hát megpróbáltam alkalmazkodni a mindenkori körülményekhez. Azért a 90-es évek második felétől már megint nagyon jelentős Szörényi-produkciókat hoztunk létre.
- A 2003-as csíksomlyói István, a király-bemutató óta nem kétséges, hogy nagy tömegeket tud megmozgatni a mű.
- Talán szerencsém volt. Az elmúlt évtizedekben, hogy Szörényi Leventét idézzem: mindössze a jobboldallal, a baloldallal és az egyházzal kellett megküzdeni az erdélyi István-előadásért. Az új évezred elejére talán ebből a szempontból egyszerűbb volt a helyzet. Kicsit azért taktikáztunk.
- A Társulat produkciót óhatatlanul a kereskedelmi adókon már látott, sztár kerestetik típusú műsorokkal mérik össze. Netán onnan jött az ötlet?
- Szó sincs róla, sőt: engem még soha nem inspirált semmi, amit ezeken a csatornákon láttam. A műfaj természetesen kereskedelmi, de a megvalósítás, a tartalom közszolgálati szándékú. Egyébként meg sok összetevője volt az ötletnek. Az első és legfontosabb maga a mű, az István, a király. Huszonöt éve játsszák szerte a világon, magyarlakta területeken - évente 100-150 jogengedélyt adunk ki. Szinte minden évben elérik a hanghordozó-eladások az aktuális aranylemezszintet. Ezek után érthető, ha azt gondoltam, hogy ezt a negyedszázados jubileumot méltóképpen megünnepeljük. Ám amikor körülnéztem, hogy kik lehetnek a lehetséges szereplők, némi csalódottságot éreztem.
- Ezért kellett amatőrök közt kutakodni?
- Bocsánat, ezek a gyerekek nem az utcáról jöttek be, mindegyikük kipróbálta már magát színpadon vagy pódiumon. Ki többször, ki kevesebbszer. Hogy nem a ma népszerű musicalszínészek közül válogattunk, abból ered, hogy mást akartunk, mint amit ők tudnak. Szörényit nagyon nehéz énekelni. Egyébként az 1983-as produkcióhoz képest is mást akartunk, magunkra zúdítva persze az akkori szereplők némelyikének ellenszenvét. Nem akarják ugyanis megérteni, hogy itt a következő generációkat kell megszólítani, ami urambocsá, nem mehet 25 éves playbackről. Semmi kifogásom, ha egy-egy dalt előadnak, de a produkció egészének előadási jogát megvontam tőlük.
- Mekkora büdzséből hozták ki a produkciót?
- A Társulat összesen 4000 gyártott perce és az Aréna-beli István, a király előadás-sorozat közel 1 milliárd forintba kerül. Ennek 25 százalékát az MTV adta, míg a többit össze kellett kalapozni, de rögtön hozzáteszem, ez most a vártnál könnyebben ment. Mindezt alkalmanként 600 ezer és 1,4 millió közötti nézettséggel háláltuk meg.
- Mi lesz az új István, a király előadás-utóélete?
- Naponta öt-hat megkeresés érkezik, most a Társulat sztárjai a sztárok. Színészügynökségi szerződésük van velünk 2010-ig. A nagy álmom, hogy egy saját kőszínházban együtt tudjam tartani őket. Ebből egyelőre annyi valósult meg, hogy az idén Schwajda György direktor körülbelül húsz előadásra meghívott minket Kaposvárra.
- Ha jól tudom, már talált a Társulat számára egy következő feladatot, ez pedig a Jézus Krisztus szupersztár.
- Igen, de megfejelve egy tévévetélkedővel, ahol a mi szereposztásunkat külső kihívók próbálnák megbontani. Bármily hihetetlen a Társulat sikere után, de az MTV ebben egyéb adminisztrációs gondjai miatt egyelőre nem partner.
Tóth Ákos Gábor