Kilencvenhat település huszáros stílusú egyenruhába bújtatott lovasai mérik össze tudásukat a május 31-én és június 1-jén a Hősök terén zajló első Nemzeti Vágta alkalmából, ám az ötletgazda Geszti Péterrel beszélgetve egy tágabban értelmezett nemzeti versenyfutás tanulságait is kénytelenek voltunk levonni.
- Meglehetősen nagy a médiafelhajtás ön körül, de ezúttal nem a közelgő Nemzeti Vágta, hanem a volt cégénél nyilvánosságra került APEH-tartozás okán. Befolyásolja-e ez a most futó üzleti ügyeit - magyarán felmondta-e valamely partnere erre hivatkozva az együttműködést?
- Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan érdeklődtek ezzel kapcsolatban az üzleti partnereink részéről. Azt tapasztalom, rájöttek már az emberek, hogy minden ilyen ügy mögött, ahol pláne egy ismert személyiség is érintett, a zavarkeltés szándéka húzódik. Magyarán, ettől még nem állt meg a világ. Én azt gondolom, ez is a velejárója annak, amikor az ember szeretné kidugni a fejét a televényből és valami kiemelkedőt alkotni, hogy hát bizony megpróbálják visszarángatni. Ez nem pusztán az én történetem, ez egy általános jelenség. Fel voltam készülve rá, hogy előbb-utóbb megpróbálnak innen-onnan keresztbe tenni.
- Pusztán arról lenne tehát szó, hogy nagyobb horderejű dolgokba vágta a fejszéjét, mint mondjuk a deklaráltan nonprofit @rc kiállítás?
- Az se mindig csak a szemlélőkből váltott ki indulatot. A Vágta szintén az én ötletem, de jóval több munka volt menedzselni. Kizárólag a személyes marketing működött... Utoljára akkor dolgoztam ennyit, amikor a Westel-T-Mobile átállást vezényeltük le. Az alapélmény egyértelműen az itáliai városok vetélkedéséből ered, plusz van egy tudatos szándék mögötte, ami az én marketing-előéletemből származik, hogy immáron nem meglévő nagy márkákat támogatok a munkámmal, hanem saját, kulturális tartalmú márkákat hozok létre. Azt látom ugyanis mintegy öt éve, hogy magyar vállalkozóként, magyar kreatívként, egy magyar tulajdonú cég egyik társtulajdonosaként totálisan kiszorulóban vagyunk arról a piacról, amelyet a globális erők teljesen szétzilálnak. Legtöbben politikailag vagy ideológiailag keresik a kiutat, amiben semmi kockázat, semmi kihívás nincs, épp ezért nem is érdekel. A tömegkultúra mint üzlet... no ez már húzósabb ügy. Miről is van szó? Velencéről a karnevál ugrik be, Sienáról a palio, Münchenről a sörfesztivál, Pamplonáról a bikafuttatás. Budapesten eleddig hiányzott egy olyan fesztivál, amely a helyi kultúrából eredeztetve a nemzeti identitásról, a közösségről, az együttlétről szól. Hagyományok modern keretbe foglalva, mi ez, ha nem egyfajta országimázs?
- Honnan számít sikeresnek a Nemzeti Vágta? Egyáltalán mi ebben az esetben az értékmérő?
- Például az, hogy az ország legnagyobb kereskedelmi televíziója mintegy kétórás közvetítést ad az eseményről. Ez a szponzorok számára pontosan mérhető nézettségi mutatókat jelent. Én úgy gondolom, reális esély van arra, hogy százezres tömeg látogasson ki azon a két napon a térre.
- Egyes hírek hatalmas állami támogatásról szólnak...
- Badarság, ez ma már egyszerűen nem működik. A partnerek 70 százaléka a piacról él. De mondok egy példát: mostanában fejeztünk be egy musicalt Dés Lászlóval, akivel annak idején elkövettük A dzsungel könyvét. Ez a produkció azóta itthon egyedülálló sikerszériában, több mint 700-szor ment a Pesti Színházban. Tehát igazán jó ajánlólevelünk volt, ám a színház addig nem szerződött velünk, amíg be nem mutattuk a kész darabot. Érthető, hiszen a bemutató létrehozása akár 100 millióba is belekerülhet. Na most, szerzőként lehet, hogy rosszul esik ez az eljárás, adófizető polgárként viszont teljesen rendjén valónak találom. Az is igaz persze, hogy miközben a nagy nemzeti depresszióban és regresszióban mindenki sír-rí és a Nemzeti Vágtára sem nyíltak meg először a zsebek, abban a pillanatban, hogy a média felkapta az ügyet, máris fordult a gondolkodásuk. A Vágtára ugyanis kétféle módon lehetett nevezni: vagy maga az önkormányzat, vagy az őt támogató cég, intézmény tette ezt meg. Ugyanakkor állítom, hogy ha az első Vágta sikeres lesz, két év múlva itt a hagyományőrzőktől kezdve az önkormányzatokig mindenkinél valamilyen módon csengetni fog a kassza.
Tóth Ákos Gábor