Néhány napja, március 14-én II. Erzsébet királynő nyitotta meg Heathrow ötös terminálját mintegy 800 meghívott vendég előtt. Az új terminál 4,3 milliárd fontba került, és kizárólag a British Airways használja. Az utasokat március 27-től fogadja, évente akár 36 millióan is megfordulnak majd itt. Az építkezés 2002-ben kezdődött, 60 ezer ember mintegy 100 millió órát dolgozott Anglia legnagyobb épületén, mely 40 méter magas és 30 ezer négyzetméter üveg borítja. A Heathrow Terminal 5 a repülőtér nyugati részén, a két kifutópálya között tornyosul, közvetlen kapcsolata van az M25-ös autópályához, összeköttetésben áll a londoni metróval és a Heathrow Expresszel. A terminált Richard Rogers sztárépítész tervezte, akitől egyáltalán nem áll messze a repterek világa, ugyanis ő álmodta meg a madridi Barajas légikikötőt is.
A Heathrow nincsen jó helyen, kicsi és zajos, a gépek közvetlenül a főváros felett alacsonyan szállnak, az egész megoldás nem éppen környezetbarát. Mégsem változtatnak rajta, sőt 2020-ig még bővíteni fogják, holott a 80-as években felépült Terminal 4 után állítólag már nem terveztek újabb épületet. Mégis megszületett az 5-ös, s bár a körülötte lévő felhajtás hatalmas volt, valaminek mégis sikerült elterelnie róla a figyelmet: ez pedig nem más, mint a gigantikus pekingi reptér, amely a világ legnagyobbja, és szinte egyszerre lett kész a T5-tel. Norman Foster építészguru tervei alapján kevesebb mint öt év alatt épült meg. A pekingi terminál két mérföldes hosszát és különleges formáját elnézve a szűk helyre beszorított londoni üveg-acél komplexum elég fantáziátlannak tűnik. A folyamatos áttervezések egyáltalán nem tettek jót a dizájnnak.
Az elmúlt húsz évben számtalan dolog történt a repülés történetében, ezekhez a változásokhoz kellett volna igazodni, akkor talán nagyobb lett volna a siker. A helyszűke miatt az érkezési oldalon az utasok rögtön a kocsikkal telezsúfolt parkolóval szembesülnek, ami nem éppen vonzó látvány. A szintén Rogers tervezte madridi Barajas reptér hullámos teteje először a Heathrow tervein szerepelt, majd mivel elvetették, átültette azt spanyol kreációjába. Az ötlettel 2006-ban Stirling-díjat nyert. A madridi repülőtér ennek a megoldásnak is köszönhetően világos, szellős, hidakkal átívelt, nemhiába számít etalonnak. A londoni eset ellenben intő példa arra, hogy a kompromisszum miként öli meg a fantáziát.
Tóth Ákos Gábor