Amikor közel 12 évvel ezelőtt a hely megnyitott, nem volt még Budapesten francia étterem, igazi kuriózumnak számított. Ekkor egy kicsit bohókás, klasszikus francia bisztró képében "állt előttünk" Lou Lou, mára viszont elegáns nővé érett. Lou Lou titokzatos, mindig képes megújulni ezért olyan vonzó és izgalmas. Rudits Károly tulajdonos vigyázó szemeinek köszönheti, hogy mindig úrinőként "viselkedik". És hogy mit kínál? Nem tradicionálisan francia ételeket, inkább az örökké megújuló menüsorral szeretné elkápráztatni az ide betérőket. Az alapétlap, vagyis az Á La Carte Menu évente háromszor-négyszer, a 7-8 fogásból álló Tasting - kóstoló - menü havonta változik, frissül. Egyetlen étel azonban állandó, ez a báránycsülök tejfölös burgonyapürével, lecsómártással és hagymalekvárral.
Egyre több az asztaloknál a magyar vendég, és ez nemcsak az előbb említett magyar "motívumnak", a lecsónak köszönhető, hanem annak is, hogy szépen lassan mi is elkezdjük a gasztronómiát tisztelni, a helyén kezelni. Egy ilyen étteremben vacsorázni nem lehet sietősen, időt kell szánni az ízek élvezetére, a látványra, különben mit sem ér az egész. Egy vörösben, zöldben és sárgában pompázó finomsággal kezdtük a kóstolást, mely nem volt más, mint galambmell Carpaccio füstölt céklával, salátával és galambleves kocsonyával.
A kacsamáj terrine és az ördöghal roston színkompozíciója is hasonlóan szépre sikeredett, a desszert pedig egyenesen az édes élvezetek magyar tengerére repített minket, melyet csak úgy neveznék: Balaton szelet Lou Lou módra, díszesen és ízesen. Elgondolkodtam, hogy vajon még mire vágyhat egy olyan férfi, akit egy minden szempontból tökéletes "nővel" áldott meg az ég. Vendéglátónk csak ennyit felelt: "Egy Michelin-csillaggal még boldogabb lennék."
Tóth Ákos Gábor