- Mit gondol erről a díjról?
- Ebben a díjban az a jó, hogy független testület ítéli oda. Egészen pontosan a Vállalkozók Országos Szövetsége, amelynek egészen idáig még csak tagja sem voltam. Szerintem egyébként ilyenkor azt is honorálják, ha egy vállalkozó úgy tudja itthon végezni a munkáját, hogy közben nem esik folt a szakmai hírnevén.
- Hangsúlyozta, hogy itthon. Ezek szerint máshol, mondjuk Ukrajnában, nem kényszerült a hazaihoz hasonló dzsungelharcra?
- Pedig el sem hiszi, mi mindent kínáltak ott nekem különböző kétes üzleti körök. Én voltam nekik az európai ember. Egyszerűen nem volt ötletük, hogy mibe fektessék a hirtelen támadt vagyonukat. Az ajánlatokra sorra nemet mondtam, aminek többek között azt is köszönhetem valószínűleg, hogy életben vagyok. Ennek ellenére állítom, hogy bizonyos dolgok balkánibbak Magyarországon, mint Ukrajnában. Például ott elképzelhetetlen a körbetartozás, vagy hogy egy multi nem fizet a kisbeszállítónak. A magyarázat pedig abban rejlik, hogy a jogrendszer még nem tart ott, ahol nálunk, ezért aztán nem is tudnak visszaélni a demokráciával. Egyszóval annak a kemény üzleti világnak, amiről a maffiakönyvek elég torz képet adnak, vannak előnyei is. Azok számára, akik betartják az adott szót. És ez működött nálam a legutolsó krupiéig, a szakácsig. Mert ott nem az a gyakorlat, hogy ha az egyik helyről eltanácsolják, megy a másikhoz és ugyanúgy folytatja a simliskedést. Azért annak a jó öreg munkakönyvnek meglenne a szerepe ma is itthon... Magyarországon egy alkalmazott, ha elbocsátják, beleröhög a vállalkozó szemébe és azt mondja: jelentse fel, ha gondja van vele.
- Ha jól tudom, a kijevi Budapest Club miniszteri aláírások helyszíne is volt.
- Ami nem csoda, hiszen a Szovjetunió szétesése után 92 nappal megnyitva a házat csak mi tudtunk európai körülményeket biztosítani egy ilyen ceremóniának.
- A mostani díjátadás befolyásolta az ön üzleti ügyeit?
- Azt gondolom, hogy ettől nem fog bővülni a baráti köröm. Abból meg végképp kinőttem, hogy mások ötleteire ráugorjak. Azért sem, mert ha két életem lenne, akkor sem tudnám a sajátjaimat megvalósítani. De az biztos, hogy gyakrabban csörög a telefonom és kapok üzleti ajánlatot.
- Az üzleti portfólió zászlóshajója mégiscsak a Pólus Palace Thermal Golf Club Hotel. Volt már szállodás ön előtt az Év üzletembere?
- Tudtommal nem. De azt én sohasem tagadtam, hogy leveskézbesítő pincérként kezdtem. Ahol viszont most tartok, az jóval több, mint sima vendéglátózás. Egy olyan komplex szolgáltatás, amely kétszer is elnyerte a World Travel Awards díjat a resort kategóriában, ami a szakma Oscar-díja.
- Honnan jött az ötlet, hogy Budapest agglomerációjában golf- és termálhotelt nyisson? Szokták mondani, hogy a tizennyolc lyukú golfpályán a tizenkilencedik lyuk a legértékesebb, ez pedig a klubház, ahol az üzletek köttetnek.
- Ez volt az elsődleges motiváció. Külföldi tapasztalataim azt mutatták, hogy az az igazán jó golfklub, ahová akkor is betérnek a tagok, ha nem golfoznak. Márpedig ez a vidéki pályák esetében itthon nem működik, noha immár háromezer körüli hazai golfozóról tudunk. A fiatal menedzsernek egyébként is kevés már a tradicionális klubhangulat, neki az kell, hogy miközben ő golfozik, a családja is megtalálja a kikapcsolódás lehetőségeit. Ennek szellemében alkottuk meg a mi úgynevezett témaparkunkat, ahol egy élményhotel vendégeiként akár golfozhatnak is a vendégek. Rögtön tudtam persze, hogy megint nagy fába vágtam a fejszém, hiszen itt nem elég egy golfpályát építeni, szükség van élménymedencékre, lovardára, a teniszpályákra, a csónakázótóra, játszóterekre, és hogy a felnőttek se unatkozzanak, jó néhány konferenciateremre.
- Hol tanult meg egyébként golfozni?
- Itt, a saját pályánkon. Ahhoz azonban, hogy jól menjen ez a sport, legalább heti két-három alkalommal kellene űzni, amire sajnos nincs időm. Igazából ezért is mondják, hogy a gazdagok sportja, tehát az időigényessége miatt, hiszen golfszerelést akár 200 ezer forinttól is lehet már kapni, ami nem nagyobb költség, mint ha valaki síelésre adja a fejét.
Tóth Ákos Gábor