Néhány éven belül nem lesz szakdolgozó a pszichiátriai osztályokon - figyelmeztet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK). Ha a jelenlegi helyzet nem változik, előfordulhat, hogy tíz év múlva nem lesz szakápoló a pszichiátriai osztályokon.
A betegek számának drasztikus növekedése mellett az állandó veszély, a dolgozókat érő támadások jelentik a legnagyobb problémát. A pszichotikus beteg a legjobb kezelés ellenére - minden előjel nélkül, félreismerve a valóságot - megtámadhatja az őt ellátó személyzetet. Az erőszakos viselkedés megakadályozására a szakemberek szerint lenne megoldás: módosítani kellene a kórházak működési engedélyéhez kellő minimumfeltételt szabályozó rendeletet, mégpedig úgy, hogy a tárgyi és személyi feltételeket a magas biztonságú osztályok létrehozásához igazítják.
A MESZK pszichiátriai ápolás tagozatának felmérése szerint a pszichiátriai ápolók átlagéletkora 46 év. Az is tény, hogy a pszichiátriai szakdolgozók száma évről évre csökken, utánpótlás pedig nincs, negyvenszer többen mennek nyugdíjba, ha ez így folytatódik, tíz éven belül elfogyhatnak a szakápolók.
Köztudott, hogy az emberek körülbelül 20 százaléka szenved élete során legalább egyszer depresszióban, ezeknek azonban csak a fele részesül valamilyen orvosi ellátásban. Még mindig a listavezető országok közé tartozunk alkoholfogyasztásban és a másodikak vagyunk az öngyilkosok számát tekintve. Mindezek mellett a kilencvenes évek elejétől hazánkat is elárasztották a különböző "parti- és dizájndrogok", ezek hosszú távú kihatása épp az utóbbi években állította a pszichiátriai ellátást újabb kihívások elé.
Jelenleg Magyarországon léteznek az úgynevezett normál pszichiátriai betegek és a bíróság, illetve a törvényszék által beutaltak, akiket csak egyetlen helyen, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben (IMEI) kezelhetnek. A két intézményesített forma között nagy űr tátong. Alapvető probléma, hogy amíg a beteg nem követett el olyan erőszakos cselekményt, amiért bíróság előtt kell felelnie, addig a normál pszichiátriai osztályon kell kezelni.
Emlékeztetnek rá: a közelmúltban több olyan eset is történt, amikor rendőri segítséget kellett kérni egy-egy beteg megfékezésére, mert az agresszív, nemegyszer már börtönt is megjárt páciens veszélyt jelentett a bent fekvő betegekre és a személyzetre egyaránt. A rendőrök nem tudnak segíteni, hiszen amíg nincs jogerős ítélet, addig nem szállíthatják át a kezeltet az IMEI-be és az őrzése is megoldhatatlan. Ezeket a betegeket egy osztályon kell kezelni a depressziós és a demens páciensekkel, aminek már áldozatai is vannak. Egyre gyakoribb az ápolókat ért támadás is.
Az erőszakos cselekmények száma az elmúlt időben szignifikánsan növekedett. A kamara felmérése szerint az ápolók nem érzik biztonságban magukat munkahelyükön. Mind a páciensek, mind a dolgozók érdekében módosításra lenne szükség, elsősorban az osztályok felépítésében, a technikai felszereltségben és a személyzet felkészültségében.
A szemléletváltozás mellett a megoldás például a pszichiátriai osztályok szakosítása (több EU-tagállamban már évtizedek óta jól működik ez a rendszer), a különböző biztonsági berendezések alkalmazása lehetne. A magas biztonságú osztályok létrehozása esetén a másokat is veszélyeztető betegeket megfelelő környezetben, speciálisan kiképzett és kellő létszámú személyzet látná el. Ezeknek az osztályoknak a létrehozása intézményi feladatként nem megoldható, csak kormányzati döntéssel valósítható meg. A személyzet felkészítésében is van tennivaló, hiszen az agresszív beteg kezelése, sőt a támadások kivédése is megtanulható.
Szigeti Ildikó