A kórházi ágyszámelosztások mikéntje szinte valamennyi uniós tagállamban jelentős problémát okoz a döntéshozók számára. A lapunk által megkérdezett kórházigazgatók szerint aligha véletlen, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) szinte napokkal az egészségügyi törvénymódosítást célzó javaslat véglegesítése előtt hozott határozatot ezzel összefüggésben.
Az Ab szeptember 23-ai határozatával megsemmisítette a kórháztörvény egyes rendelkezéseit, de elutasította a reformtörvény egészét támadó indítványokat. Érdekes, hogy a bírák nem a kórházi ágyak elosztásának mikéntjét tartották aggályosnak, hanem a kompetenciahatárokat kifogásolták. A testület úgy vélte, a törvény túl széles mérlegelési jogkört biztosított a tárcavezetőnek, a kapacitáselosztást törvényi szinten kell szabályozni. Az Ab megállapította azt is, hogy a regionális egészségügyi tanácsok határozathozatali rendje egyrészt sérti a jogállamiság elvét, másrészt a helyi önkormányzatok alapjogait.
Az Ab elutasította a reformtörvény egészének megsemmisítésére irányuló beadványokat, ugyanis a testület szerint a jogszabály egésze nem sérti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot. Az Alkotmánybíróság megerősítette azt az alkotmányos követelményt, amely szerint az államnak akkor is garantálnia kell a törvényben biztosított egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az E-alapból nem finanszírozható.
Az Egészségügyi Minisztérium tudomásul vette az Alkotmánybíróság döntését. A szaktárcánál rámutattak: a határozat visszamenő hatályú rendelkezést nem tartalmaz, kizárólag a jövőre nézve tesz megállapításokat. A jogszabály következtében több mint tízezerrel csökkent az aktív ágyak száma. Így a 2006-os törvény alapján megkötött kórház-finanszírozási szerződések és intézményi kapacitáselosztások változatlanul fennállnak. Jelezték azt is, hogy az Ab-határozatból adódó jogszabályi kötelezettségeknek a tárca az ősz folyamán az országgyűlés számára az amúgy is benyújtani tervezett kapacitástörvény módosításával kíván eleget tenni. Az újraszabályozás során arra törekednek, hogy az egészségügyi ellátórendszer az ellátási szükségleteknek megfeleljen, garantálja a méltányos és igazságos hozzáférést az ellátásokhoz.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi törvény egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az Ab közlése szerint a jogos kifogások között szerepelt - egyebek mellett - a Magyar Orvosi Kamara (MOK) indítványa. A szakmai szervezet a jogszabály-előkészítési folyamatokból való kihagyását nehezményezte. Ennek következtében a köztestületek a törvényben biztosított véleményezési jogukkal nem élhettek. A kamara állítása szerint a törvény hatásaként csökken az ellátás biztonsága. A tényleges intézményi csökkenés, az ágyszám-leépítés hatására a hozzáférés korlátozása anélkül történik meg, hogy más tekintetben azonos védelmet nyújtó garanciális szabályokat hoztak volna létre - panaszolta a MOK.
Számos betegszervezet és kórház is sérelmesnek tartotta, hogy a törvény kihirdetését követően mindössze tíz nap maradt az érintett intézményeknek a felkészülésre, ami az indítványozók szerint sérti a jogbiztonság elvét. Több indítvány firtatta a regionális egészségügyi tanácsok jogkörét. A kórháztörvény ugyanis az alapvetően véleményező, koordináló, érdekegyeztető regionális szerveknek olyan hatáskört ad, amely sérti az önkormányzatok alkotmányban biztosított jogait.
A kapacitástervezés nemcsak Magyarországon okoz komoly fejtörést az illetékeseknek. A European Observatory on Health Systems kilenc ország tapasztalatait elemző tanulmányában rámutat: a legtöbb országban a kapacitástervezés nemzeti, regionális vagy helyi szinten történik, de az egyes szintek nem mindig különülnek el élesen egymástól. A legtöbb vizsgált országban az egészségügyi kapacitástervezést átruházzák regionális szintre, Dániában és Finnországban pedig a helyi önkormányza-tokra hárul jelentős szerep.
Hollandia ugyanakkor nagymértékben liberalizálta kapacitástervezését. Miközben a kormányé a felelősség, sem a kabinet, sem a regionális és helyi szintek nem vesznek részt a kapacitástervezésben. A kormány fokozatos kivonulása e területről az 1980-as években kezdődött. Az egyetemes kötelező egészségbiztosítás 2006-os bevezetése óta az akut egészségügy tervezését a regionális kórháztársaságokhoz utalták. A kormány jóváhagyására csak a nagyobb beruházást igénylő tervek esetében van szükség.
Franciaországban és Németországban jellemző az ellátó szervezetek aktív bevonása a tervezési folyamatba. Mindkét ország erős testületi tradícióval rendelkezik. Az állami és egyéb érintettek, például az egészségügyi dolgozók bevonása - többnyire konzultáció formájában - a tervezési folyamat integráns részét képezi Angliában, Olaszországban és Új-Zélandon. Dániában és Finnországban a tervezésbe történő bevonás a regionális és önkormányzati testületek választott képviselői révén valósul meg.
Szigeti Ildikó