Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Kinevezésével hirtelen a háttérből a reflektorfénybe került, és a média érdeklődésének kiszolgálása akár a munkája rovására is mehet. Hogyan kezeli ezt?
– Kétségtelen, hogy korábban sokkal ritkábban szerepeltem a médiában, mint az elmúlt napokban, de ez nem okoz gondot. Szeretek kommunikálni, többéves oktatói tapasztalatom van, jelenleg is három egyetemen tanítok és rendszeresen vezetek tréningeket.
– Nem tart attól, hogy a felügyelet az elé kerülő ügyek, panaszok miatt folyton témát ad majd a sajtónak, egyfajta bulvárintézménnyé válik, ami a szakmai munkát negatívan befolyásolhatja?
– Nem tartok ettől, elsősorban azért, mert arra odafigyelünk, hogy a munkánkat ne hátráltassa a médiaszereplés, hogy állásfoglalásaink, határozataink magas színvonalúak legyenek. Emellett természetesen lesz a hivatalban egy kommunikációs csapat, amely tartja a kapcsolatot a sajtóval. Azt pedig kifejezetten a felügyelet feladatának tartom, hogy a nyilvánosság előtt számot adjon azokról a pozitív és negatív jelenségekről, amelyekkel a munkája során az egészségügyi rendszerben találkozik.
– Mindenesetre ha orvos marad, most sokkal nyugodtabb lenne az élete. Mikor gondolta először, hogy elhagyja a pályát?
– Már orvostanhallgató koromban is voltak ennek jelei, hiszen szemben a legtöbb diáktársammal, engem nem valamely népszerű orvosi terület, például a sebészet részletei érdekeltek, hanem olyasmik, mint az orvosi etika, az igazságügyi orvostan, az orvostörténet. Később, gyerekorvosként dolgozva is érdekeltek munkám szélesebb összefüggései: foglalkoztam a szakma határterületeivel, a gyermekpszichológia, az ifjúságvédelem kérdéseivel. Sok kiváló kollégámtól eltérően nem akartam orvosként egy kórházi osztályon dolgozni egész életemben, inkább az egészségügy többoldalú, átfogó személete, kezelése érdekelt. Ezért kezdtem jogi és menedzsmenttanulmányokba.
– Végül is melyik szakmához tartozónak vallja magát?
– Mivel szakmai karrierem során szinte kizárólag minisztériumokban dolgoztam, köztisztviselőnek tartom magam.
– Azon belül a szabász típus, aki a döntéshozók megrendeléséhez igazítja a jogszabályokat, esetleg ragaszkodik a saját meggyőződéséhez?
– Nem szoktam hamar letenni a voksomat semmilyen elképzelés mellett, de persze megvan mindenről a véleményem. Hosszabb távon nem jó közszolga az, aki ragaszkodik a saját álláspontjához.
– Ha más alapokon szeretnék az egészségügyet megreformálni, azt is tudná támogatni?
– Véleményem szerint többféle elképzelés lehet jó. Sokat foglalkoztam hatásvizsgálatokkal, amelyekben éppen az az egyik szép és nehéz feladat, hogy meg kell ítélni, miként érvényesülhetnek a különböző megvalósult rendszerekből kiemelt legjobb elemek a magyarországi környezetben. A jelenlegi reformot ígéretes, az egészségügy minőségét javítani szándékozó megoldásnak tartom, ami – különösen a nem valódi biztosítási rendszerben szerzett rossz tapasztalatok fényében – Magyarországon feltétlenül szükségesnek tűnik. A személyes véleményem az, hogy csak versenyhelyzetben várható szerves fejlődés, egyébként marad az állam lomhasága, amely a valóságot túlszabályozással akarja a céloknak megfelelő keretek közé erőltetni, és ez azoknak sem jó, akiken mindezzel segíteni akarunk.
– Ezek szerint nem az egyedül üdvözítő megoldások híve, tehát nem az édesgyermeke az Egészségbiztosítási Felügyelet, annak ellenére, hogy jogszabályi alapjait részben saját kezűleg írta.
– Nem magamra gondoltam mint e szervezet elnökére, amikor részt vettem ebben a munkában. Egyébként több új egészségügyi jogszabály elkészítésén sokkal többet dolgoztam, mint a felügyeletről szóló törvényen.
– Nem lett volna szerencsésebb az üzleti szférából választani vezetőt az intézmény élére?
– Ezt nehéz eldönteni. Az Egészségbiztosítási Felügyelet nem pénzügyi ellenőrző szervezet, hanem egy sokágú – egészségügyi, jogi, közgazdasági – hozzáértést feltételező intézmény. Például a kiegészítő biztosítást kínáló privát egészségügyi biztosítók és az önkéntes egészségügyi pénztárak pénzügyi felügyelete ezután is a PSZÁF-hoz fog tartozni, a szakmai tevékenységük azonban az EF-hez. Az OEP-nél bonyolultabb a helyzet, de ez nem változtat azon, hogy a mi munkánk talán az üzleti életben megszokottnál nagyobb mértékben interdiszciplináris jellegű.
– Mekkora költségvetésből gazdálkodnak? Lesz-e saját bevételük, például az esetenként maximum 10 millió forintos bírságokból?
– Az idei évre 400 millió forint költségvetési támogatást kapunk, ezenfelül a felügyeleti díjakból – az OEP-től, a kiegészítő biztosítást nyújtó magánbiztosítóktól és az önkéntes egészségpénztáraktól – néhány 100 millió forint folyhat be. Később a bírságok 20 százaléka is hozzánk kerül, 80 százalékuk pedig az egészségbiztosítási alapba.
– Személyesen válogatja ki a 60 fős stáb tagjait?
– Igen, de persze nem azon az alapon, hogy az ismerősök ismerőseinek osztogatok állásokat. A kiindulópont egy önéletrajz, amelynek alapján eldöntöm, kivel akarok személyesen is beszélgetni. Eddig 65-en voltak nálam és közülük 15-20-an már a felügyelet munkatársai.
– Kik jelentkeznek?
– Jogászok, közgazdászok, egészségügyi szakképzettséggel rendelkezők.
– Csikócsapatot szervez vagy jöhetnek idősebbek is?
– A viszonylag alacsony köztisztviselői fizetések miatt csak a vezetői posztokra tudunk befutott szakembereket megnyerni. Van köztük például egy magas beosztásból érkező, többdiplomás, mérlegképes könyvelői vizsgával is rendelkező nyomozó is, aki a saját, képzési tananyagként is elfogadott módszertana alapján fogja megszervezni az ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenységünket. A munkatársak zöme fiatal, több nyelvet beszélő, több szakmához is értő szakember lesz.
– Hogyan osztják szét a feladatok ellátására ezt az igen szerény létszámot?
– A munkatársak 60 százaléka az ellenőrzéseket végző és az azok alapján a határozatokat megszövegező csapathoz fog tartozni. Az előbbi körben dolgozók feladata lesz, hogy – részben a beérkező panaszok nyomán, részben saját, tervezett vizsgálataik során – ellenőrizzék, hogy az egészségügyi intézmények a biztosítottak érdekében használják-e fel – a közvetve – a biztosítási díjakból, a járulékokból származó pénzüket, hogy betartják-e a munkájukat szabályozó standardokat. Az ellenőrzések eredményei alapján a másik csapat – főként jogászokból álló – tagjai megszövegezik a hivatal határozatait. A 60 fő maradéka három kisebb részlegre oszlik. Az egyik feladata stratégiai elemzések készítése, tevékenységünk módszertanának finomítása lesz, a másik az említett kommunikációs osztály lesz, a harmadik pedig a pénzügyi, HR és egyéb háttértevékenységért felel majd.
– Több ezer, ha nem tízezer feletti üggyel fognak önökhöz fordulni, a komoly panaszoktól odáig, hogy nem volt meleg a betegeknek reggel adott tea. Hogyan fogják ezt a mennyiséget kezelni?
– Kidolgozunk egy elektronikus űrlapot, amelynek segítségével típusokba sorolhatjuk a biztosítottak panaszait (és nem mellesleg megteremtjük az egészségügyi intézményekben jelentkező problémák feldolgozásának egyik statisztikai forrását). Ezzel egyfajta automatizmust vihetünk az ügyek megoldásába is.
– Szociális és lelki problémák tömege ömlik majd önökre...
– Ez nem baj. Az egészségügyi rendszer gondjai csak konkrét bejelentések nyomán válhatnak nyilvánossá. A kiszolgáltatott betegeknek eddig nem volt hivatalos, hatósági fórumuk, ahová a megoldás reményében fordulhattak, ezért magukban tartották panaszaikat. Célunk, hogy ezen változtassunk, mert ez lehet az alapja a szolgáltatások javításának. Ezt segítheti egyébként a Teve utcai székhelyünk első emeletén a napokban megnyíló ügyfélszolgálatunk is.
– Na, ott pszichológusokat kell beültetniük a pultok mögé!
– Körültekintően kell kiválasztani a kollégákat, mert az ügyek intézésének, ahogy említettem, algoritmusszerűen kell folyniuk, ám mégsem lehet személytelen a kapcsolatunk a bejelentőkkel. Minden panaszt le akarunk zárni, nem küldözgethetjük egyik hivatalból a másikba az embereket.
– Hasonlóan kesztyűs kézzel bánnak az ellenőrzött intézményekkel is vagy ott már keményebb lesz a fellépésük? Felügyeleti kommandókra csak nem számíthatnak az érintettek.
– Dehogynem! A kommandó szót természetesen túlzásnak tartom, de elszántak vagyunk, hogy határozottan képviseljük a biztosítottak érdekeit az egészségügyben működő minden intézménnyel szemben. Nem kívánunk sóhivatal lenni!
