Reformra márpedig szükség van – nagyjából csupán ebben van egyetértés ma Magyarországon az egészségügy átalakításával kapcsolatban. E speciális piac működésének megváltoztatásakor figyelembe kell venni többek között a jövő igényeit, a demográfiai trendeket, a munkapiaci mobilitást, az egészségügy kezében összpontosuló mintegy ezermilliárdos ingatlanvagyon állapotát, fel- és kihasználási lehetőségeit, valamint a városi és térségfejlesztési terveket – hangzott el a Demos Magyarország konferenciáján. Biztosítani kell az ellátás földrajzi kiegyenlítését, definiálni kell az alap- és kiegészítő biztosítási csomagokat, miközben a pillanatnyi gazdasági és politikai helyzet is hat a reformra.
Az egészségügy pusztán az üzleti gondolkodás és a szabad verseny elvei alapján nem működtethető. Nehéz feladat összehangolni a piaci, a nonprofit és a szakmai racionalitásokat, de korántsem lehetetlen – mondta Somody Imre, a Somody Kft. ügyvezető igazgatója. Véleménye szerint az üzleti célokat sokkal inkább figyelembe vevő, a politikai érdekeket pedig a jelenlegihez képest háttérbe szorító új rendszerre van szükség. Egy önfenntartó egészségügy ugyanis nem nélkülözheti a hatékony, az üzleti racionalitás szabályait figyelembe vevő menedzsmentet.
Az egészségügyi intézmények gazdasági társasággá alakítása során nem feltétlenül kell privatizációban gondolkodni; az állami tulajdonú társaságok 1–3 éves működése után a tapasztalatok alapján kellene dönteni a továbbiakról – javasolja Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki nem támogatja a gyors és széles körű magánosítást.
Európa-szerte hasonlóak a problémák. Lengyelországban ma az egészségügyi rendszer társadalombiztosítási alapú, a független betegbiztosítási alapok rendszere 2003-ban, négyévnyi működés után megszűnt, mert a szolgáltatásokhoz való hozzáférés csökkent, az ellátás színvonala, a financiális helyzet pedig nem javult. A járóbeteg-ellátást jellemzően állami finanszírozású magánszolgáltatók végzik, a kórházak zöme állami tulajdonban van.
Hollandiában jelenleg mindenki számára kötelező egy alapcsomag megvásárlása valamely szabadon választott biztosítónál, a szolgáltatók pedig kiegészítő csomagokat is kínálnak. A rendszer azonban csak részben piaci, hiszen a biztosítók kötelesek egységes díjat kérni demográfiai és egyéni kockázati jellemzőktől függetlenül a hozzájuk jelentkezőktől, és nem utasíthatnak el senkit. Az állampolgárok évente válthatnak biztosítót. 2006-ban a biztosítási díj 1000–1050 euróra rúgott fejenként, és a szakemberek átlagosan 10 százalékos éves díjnövekedéssel számolnak.
Nagy-Britanniában politikai öngyilkosság felvetni az általános, egyenlő és ingyenes ellátás megváltoztatását, pedig nem ritka, hogy a betegnek a háziorvossal való találkozásra heteket kell várnia. Aki igazán jó szolgáltatást szeretne, magánkórházba megy. A brit egészségügyi rendszert 95 százalékban állami adóbevételekből finanszírozzák. A 2000-ben indult egészségügyi reform egyik fontos eleme, hogy az erre alkalmas kórházak például nonprofit gazdasági társaságokká alakulhatnak.
Willin-Tóth Kornélia