Senki nem foghatja ránk, hogy mi a Patikapénztárnál tétlenül töltjük a napokat. Amikor éppen nem a Patika születésnapi akciójával vagyunk elfoglalva vagy nem a csoport új tagjainak, az Új Pillérnek és a Tradíció Nyugdíjpénztárnak az ügyeit intézzük, az új egészségügyi reform köti le a figyelmünket.
Hiába a szigorú logika, hogy először rendszerszerűen mutassuk be az eltérő finanszírozási intézményeket (társadalombiztosítás, betegbiztosítás, egészségpénztár), aztán vázoljuk fel, hogy mi milyen problémákat látunk és mit javaslunk, nehéz betartani ezt a sorrendiséget. Úgyhogy jöjjön egy kis kalandozás az Egészségügyi Kormányzat potyautas-problémájának felségterületére.
Mindenhonnan halljuk, a Zöld könyvben pedig el is olvashatjuk: legalább félmillióra tehető azoknak a száma, akik úgy veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, hogy nem fizetik meg a törvényes járulékot, „potyautasok”.
Anélkül, hogy belemélyednénk a potyautas-problémához kapcsolódó játékelméletek, fogolydilemmák és társadalmi dilemmák elemzésébe és kísérletet tennénk a jelen helyzetre történő adaptálására, egy egyszerű kérdés fogalmazódott meg bennem.
Ha az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés alanyi jogon mindenki számára korlátlanul biztosított, akkor az egyén részéről nem az a racionális fogyasztói magatartás, hogy nem járul hozzá a közjavak előállításához vagy minimalizálja az erre vonatkozó kötelezettségeit? És ha egyszer a bevételi oldallal van baj, miért mondjuk azt, hogy a kiadási oldalhoz való korlátlan hozzáférés a probléma?
Mert ha lenne becsülete az adófizetésnek, úgy 2006-ban nem lenne napirenden a paraszolvencia – mint adózatlan jövedelem – kérdése sem.
Szóval mi a probléma? A racionális fogyasztó jelenség? Vagy az inkább csak okozat?
Budapest, 2006. november 21.
dr. Lukács Marianna
Badacsonyi Linda