Több egészségpénztár is jelentős bevételkiesést szenved majd el annak hatására, hogy a kormányzat a munkáltatói befizetéseket a minimálbér akár 130 százalékát is kitevő arány helyett a következő évben annak 20 százalékára korlátozza. Az Aranykor Egészségpénztár esetében 2006 első félévében a havi munkáltatói befizetés átlagosan közel 13 ezer forint volt, ami nem esik távol az új – a jelenlegi minimálbér alapján 13,1 ezer forintos – korláttól. A változás – mondta el lapunk kérdésére Csepi Lajos ügyvezető igazgató – a munkáltatói hozzájárulásban részesülő tagok több mint harmadát érinti kedvezőtlenül. Csepi biztos abban, hogy ebben a körben a befizetések a jogszabály által meghatározott maximum mértékéig csökkennek majd, pénztári szinten így is jelentős tagdíjkiesést okozva. A Winterthur egészségpénztárnál 20 százalékos bevételcsökkenéssel kalkulálnak, ami – tudtuk meg – már veszélyezteti a kassza korábbi színvonalon való működését. Jelenleg is a magasabb összegű befizetésekből elvont működési hányad finanszírozza ugyanis – indokolták a várható visszaesést – az igen alacsony tagdíjat fizetők működési költségeit. Az MKB Egészségpénztár (Ep.) vezetője, Lehoczky László ügyvezető igazgató szerint amennyiben a cégek úgy reagálnak, hogy nem vállalják a limit feletti összeget (és persze miért is vállalnák ezt, hiszen a természetbeni juttatások után fizetendő adóteher szintén jelentősen nő majd), akkor az éves tagdíjbefizetések 12–15 százalékának megfelelő bevétel kiesésével számolhatnak. Ezzel a kasszából 15-20 millió forintos működési fedezet „párolog” el. Az új korlát egyébként az MKB Ep. esetében körülbelül ötezer főt érint, őket azonban igen jelentősen, hiszen átlagos befizetéseik a limit kétszeresére rúgnak.
Biztosan veszít bevételéből az OTP Ep. is, de a Generali kasszájánál például az új korlát feletti befizetők aránya nem éri el a 10 százalékot. Ilyen szempontból a legkisebb vérveszteséggel alighanem a Patikapénztárnak kell szembenéznie. Az egészségpénztárak közül ez a kassza működik a legmagasabb munkáltatói taglétszámmal (jelenleg közel másfél ezer munkáltató). Lukács Marianna ügyvezető szerint a széles bázis miatt nagy a befizetések közötti szórás, de az átlagot tekintve biztosan itt a legkisebb az egy főre jutó befizetés. A Patika-csoporthoz tartozó Új Pillér Ep. esetében (ahol a minimális tagdíj havi 10 ezer forint) Lukács úgy véli: az egyéni befizetésekre vonatkozó kedvezmények megtartása talán ellensúlyozhatja a korlátozás miatti kedvezőtlen hatást. Az ügyvezető várakozása szerint a 2007 januárjában életbe lépő szigorítás 2006-ban rekordbevételt jelenthet, hiszen mindenkit arra sarkall majd, hogy az idén még használja ki a lehetőségeit. Ilyen „fogásokat” más kasszáknál is igyekeznek bevetni, néhányan azonban még érzékelhetően valamiféle csodában bíznak (az adótörvényeket ugyan már elfogadta a parlament, de azok még nem jelentek meg a közlönyben, a jövő évi jogszabályok megismerésére pedig szokatlanul korai időpont a mostani, így sokan hiszik azt, hogy a rendelkezéseken még lehet változtatni).
Érvényesülhet az elszívó hatás
A problémákkal szembenéző kasszák a munkáltatói befizetések korlátozása kapcsán nem csak saját bevételeik miatt aggódnak. Ezzel kapcsolatban ugyanis érvényesülhet bizonyos „elszívó” hatás. A Winterthur Ep.-nél úgy látják, hogy amennyiben az önkéntes egészség- és nyugdíjpénztárak nyílt versenyhelyzetben találkoznak (vállalati cafeteria-rendszerek), az egészségpénztárak a pénz gyors felhasználásának lehetősége miatt jelentős versenyelőnyben vannak. Arra persze számítani lehet, hogy a nagyobb cégek valamilyen vállalati stratégia mentén irányítják majd az egészségpénztári és nyugdíjpénztári megtakarítások közötti megosztást. Az OTP Ep. vezetőinek véleménye szerint az alacsonyabb jövedelmű munkavállalók számára valóban fontos szempont, hogy minél előbb hozzájussanak a támogatáshoz, ezért ha az önkéntes nyugdíj-, illetve egészségpénztár közül választhatnak, ez utóbbinak nagyobb esélye lehet. Ha azonban a cafeteriában étkezési vagy utazási támogatást is választhat a munkavállaló, nem valószínű, hogy az egészségpénztár mellett dönt. Lukács úgy látja, hogy amennyiben a munkáltató önkéntes pénztárakba fizetett hozzájárulása jelenleg sem haladja meg a 13,1 ezer forintot, nem várható jelentős átrendeződés. Az emeléseknél azonban (a juttatások mértékéről évente újra döntenek) egyértelműen megindul az egészségpénztárak nyugdíjpénztárakat kiszorító effektusa, ami viszont csak később válik mérhetővé. Az Aranykornál gyorsabb folyamatokra számítanak. Bíznak ugyanis abban, hogy önkéntes nyugdíjpénztári tagjaik (itt a minimálbér 50 százaléka az új korlát) befizetési többletüket átirányítják az egészségpénztárba.
Elmegy az emberek kedve a reformtól
Csepi kifejtette, ha a legjobb várakozások válnak is valóra, a helyzet akkor sem rózsás, hiszen a módosítások valószínűleg kizárják annak a lehetőségét, hogy a tagok jelentősebb összeget halmozhassanak fel számláikon. Ez azért kedvezőtlen, mert így pontosan az az öngondoskodási szándék szorul háttérbe, amelyre az egészségügy hosszú távú fejlesztési elképzelései épülnek. Ha az állampolgár nem tud számottevő megtakarítást képezni esetleges egészségügyi problémái rendezése céljára, továbbra sem enyhül az állami egészségügyre háruló nyomás, ami csak költségvetési eszközökkel (lenne) orvosolható. A legnagyobb veszélynek Lehoczky sem a bevételcsökkenést tartja. Úgy véli, az újra felerősödő bizalmatlanság esetleg eleve kedvezőtlenül befolyásolja a reformhoz való viszonyulást. Lukács azon borong: bármelyik ország egészségügyi rendszerét és az elmúlt évtizedek reformjait is veszi górcső alá, egyértelműen kiderül, hogy az állami ellátórendszer az évek során egyre kevesebb feladat ellátását vállalja magára, vagyis az Európai Unió országaiban egyre nagyobb szerepet kapnak a magán-betegbiztosítók, illetve -egészségpénztárak. Azt pedig most Magyarországon – amikor mindent kurtítanak és megszorítanak – nem tudja elképzelni, hogy pont ezen a területen kapjanak a polgárok az államtól több szolgáltatást. Véleménye szerint a nemzetközi trendekkel nem lehet szembenmenetelni.
Háttérbe szorul a prevenció
Az ügyvezető azonban bizonyos téren kifejezetten optimista. Úgy véli, hogy az alacsony havi tagdíj a Patikánál még hordoz magában fejlesztési lehetőséget, azonban azt esetlegesen fékezheti a 2007 második félévétől életbe lépő, az igénybe vehető szolgáltatásokat szigorító rendelkezés. A kasszákat akkortól nemcsak a munkáltatói befizetések korlátozása, hanem a kiadások megkülönböztetése is sújtja majd. A jogalkotó ugyanis – új kategóriát alkotva – az életmódjavítónak nevezett szolgáltatásokat kivette az adókedvezményt élvező körből. Lukács Marianna különösen azért áll értetlenül a lépés előtt, mert – mint elmondta – a döntéshozók egyre több országban ismerik fel a prevenció szükségességét, és azt is, hogy ezen a területen az állami kényszer nem hoz eredményt, amit bizonyít az ingyenes magyar népegészségügyi program rendkívül alacsony részvételi hányada is. Éppen ezért a szakember az önkéntes pénztárakat érintő szigorításokat törvényalkotói szerkesztési hibának minősíti. Azok a szolgáltatások – fejtették ki a Winterthur kasszájánál –, amelyeket most az életmódjavító szolgáltatások körébe sorolt át a törvényjavaslat, valójában prevenciós célú szolgáltatások. Álláspontjuk szerint rövid távú gondolkodásra vall az, hogy ha olyan lehetőséget (ilyen például a rendszeres sport támogatása, valamint a rekreációs célú és gyógyüdülés) vonnak meg a magyar társadalomtól, melyek hosszabb távon az életkilátások javulásával járhatnak. Összességében ezek a szolgáltatások nem haladták meg a pénztárak által nyújtott szolgáltatások 25 százalékát, de jelentős vonzerőt jelentettek mind a rosszabb anyagi helyzetben lévő munkavállalók, mind a vállalati döntéshozók számára. Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a többi pénztárnál is. Az ezen a területen várható szigorítások Lehoczky szerint lényegében megszüntetik a prevenciós és rekreációs célú kifizetéseket. A rendszer így az OTP Ep. szakemberei szerint (is) elveszíti azt a filozófiáját, amely a betegségmegelőzésre, az egészséges életmódra irányul.
