Az egészségügyi reform kapcsán még sok fontos kérdés megválaszolatlan – hívták fel a figyelmet (másokhoz hasonlóan) az OTP Egészségpénztárnál, ahol hangsúlyozták azt is, hogy a több-biztosítós rendszerre való esetleges áttérésről például csak az év végén születik döntés; az áttérés, illetve az új intézményrendszer kialakítása pedig hosszabb időt vesz majd igénybe. Mi – mondta el Lukács Marianna ügyvezető igazgató – a Patikánál és az Új Pillérnél már bizonyosnak látjuk, hogy az egészségügyi rendszer is több pilléren nyugszik majd, és mint ilyenben, az egyéni igényeket kielégítő önkéntes pénztáraknak meghatározó szerepük lesz. Annál is inkább, mert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) mellett az egészségpénztár az az intézmény, amely jelenleg a legtöbb ember (több mint félmillió család) egészségügyi ellátását szervezi. Lukács kifejtette: a kasszáknál rendelkezésre áll az a tudás és szakmai tapasztalat, amiről az OEP – az egyéni egészségszámla bevezetésével – még csak álmodik. Az önkéntes egészségpénztárakra való támaszkodás így szerinte nem kérdésként, hanem megoldásként merülhet fel a kieső OEP-szolgáltatások vagy a tervezett vizitdíjak finanszírozásában. Az Aranykor vezetője, Csepi Lajos úgy véli, hogy az egészségpénztárakon keresztül a magasabb szintű szolgáltatások lennének finanszírozhatók. Lukács meggyőződése viszont az, hogy az OEP újonnan létesítendő ápolási biztosítás ágában az egészségpénztárak meghatározó szerepet tudnának vállalni, amiben információik szerint számítanak is rájuk. Szerinte az ápolási feladat mellett más kiegészítő tevékenységet is elláthatnak a kasszák, ami illeszkedik több uniós ország (például Franciaország, Németország, Ausztria) gyakorlatához. A szakember a mostani korlátozások után is egyértelműen azt gondolja, hogy az egészségpénztárak forrásgyűjtő szerepe (már ennek jegyében alakították meg az Új Pillért) jelentős lehet az életpálya során eltérő korban felmerülő betegségekre való előtakarékoskodás meghonosításában.
A Winterthur kasszájánál úgy látják, hogy mivel megkerülhetetlen közgazdasági tény, hogy a magyar egészségügy a jelenlegi szerkezetében nem finanszírozható, ezért megoldásként csak az „ingyenesen” nyújtott szolgáltatások korlátozása vagy további forrásbevonás jöhet szóba. Az itteni vezetőknek is meggyőződésük, hogy az egészségpénztár a jelenlegi működési rendszerében alkalmas lehet arra, hogy ebbe a pluszfinanszírozásba a munkáltatói és a munkavállalói forrásból egyaránt pénzeszközöket vonzzon.
Többen is kiemelték, hogy az egészségpénztárak igen jelentős tudást halmoztak fel a különböző egészségügyi típusú szolgáltatások finanszírozásában, a jogosultságok ellenőrzésében, egyfajta árkontrollban, valamint komoly szerepük van abban, hogy a vállalatok a juttatási rendszerükbe egészségügyi szolgáltatásokat is beépítsenek. A kasszák – figyelmeztettek az OTP szakemberei – olyan infrastruktúrával rendelkeznek, amely a biztosítási rendszernek mindenképpen alapeleme lesz. Ugyancsak az egészségpénztárakban rejlik az a szellemi kapacitás, illetve többéves tapasztalat, kiépített országos hálózat, amely az új biztosítási rendszer zökkenőmentes kialakításában, majd pedig üzemvitelében alapvető fontosságú lehet.
Számos magyar egészségpénztár mögött – fejtették ki talán nem véletlenül éppen a Winterthurnál – olyan biztosítótársaság áll, amely a világ számos országára kiterjedő, különböző egészségügyi alaprendszereket kiegészítő vagy kiváltó egészségbiztosítói gyakorlattal rendelkezik.
Az MKB Egészségpénztár vezetője, Lehoczky László is a kasszák szerepvállalása mellett érvel. Ez történhet akár úgy is, hogy az egészségpénztárakból nőnek ki a majdani biztosítók.
B. Judit Varga