Bár tény, hogy a 21 lépés programban voltak jelentős értékű kezdeményezések, ezek hatása azonban nem volt rendszert rengető. Amikor Gyurcsány Ferenc 2004-ben megalakította kormányát, elhalasztotta az egészségügyi reformot, arra hivatkozva, hogy kisebb, de határozott lépésekkel kell a rendszerhez hozzányúlni, hiszen a „gyógyítás nem szünetelhet az átalakítás miatt”. Ehhez képest a választások után a koalíciós partnerek radikális változásokról beszélnek, ám a kormányprogramot olvasva radikalizmust nagyítóval sem találni. Ráadásul az új programban számos, a 21 lépésből maradt intézkedés is szerepel – sőt olyan is, amit már megtettek tavaly. Semmi újdonságot nem jelent az onkológiai és szív- és érrendszeri szűrővizsgálatok mindenki számára elérhetővé tétele. Ezt ugyan az elmúlt 16 évben szinte valamennyi egészségügyi miniszter a zászlajára tűzte, jelentős előrelépés azonban csak tavaly történt, igaz, az érintettek 60 százaléka még mindig nem jár ellenőrző vizsgálatokra – a távolmaradók aránya négy-öt évvel ezelőtt még 80 százalékos volt. Bár a programban nincs benne, de szintén a népegészségügyet szolgálhatja, hogy szeptembertől szigorúbban ellenőrzik a háziorvosokat, illetve azt, hogy a doktorok elvégzik-e két-három évente a kötelező vizsgálatokat.
Szakemberek szerint a prevenció első lépésben mindig nagyobb kiadást is jelent, hiszen a szűrővizsgálatok számával egyenes arányban emelkedik a kiszűrt betegek száma, akik kezelése újabb terheket jelent. Egyes számítások szerint az is okozhatta a gyógyszerkassza tavalyi igen nagy hiányát, hogy viszonylag hirtelen több beteg jelent meg a rendszerben. A kormányprogram hosszú távú megállapodást ígér a gyógyszergyártókkal, továbbá a generikus program folytatását és a támogatott medicinák iránti indokolatlanul magas kereslet fékezését vetíti előre. Azt egyelőre az érintettek sem tudják, hogy mindez miként is néz majd ki a valóságban. Szóba került a receptdíj, az OTC-készítmények forgalmazásának liberalizálása is.
Feltehetően csökken majd a támogatott készítmények száma és várhatóan nagy lesz a késztetés arra, hogy minél több generikus szer kerüljön a fix támogatási rendszerbe. A 21 lépés alapján még az idén, a kormányprogram szerint már jövőre, ám várhatóan csak a ciklus végére lesz meg az integrált adó- és járulék-nyilvántartási rendszer, amelynek alapján a szolgáltató ellenőrizheti a beteg jogosultságát az ellátásra. Ehhez ugyanis nemcsak az OEP és az adóhivatal rendszerét kell harmonizálni, de be kell vezetni az EU-konform egészségbiztosítási kártyát is – a szolgáltatóknak pedig olyan informatikai háttérrel kell rendelkezniük, amely képes ezen adatokat lehívni. Az uniós egészségbiztosítási kártyát 2008-ra ígérték be, amelyre egyébként kötelezettséget vállalt a kormány.
A program szerint az intézményi struktúrát és a kapacitást a valódi igényekhez alakítanák, vagyis feltehetően csökken az aktív és emelkedik a krónikus ágyak száma, az újraelosztást pedig a régiókra bíznák. Szakemberek szerint ahhoz, hogy a szociális vagy krónikus okokból aktív ágyon fekvő betegek valóban a megfelelő helyre kerüljenek, valódi szociális hálót kellene szőni, ami viszont nem megoldható egyszerű ágytologatással. Egyebek között az olyan intézményeknek, mint az otthoni ápolás, nem csak papíron kellene létezniük – idén ugyanis gyakorlatilag nem volt erre keret. Ráadásul a krónikus ellátás finanszírozását is át kellene alakítani. Alapvetően a finanszírozási rendszer megváltoztatásáról nem esik szó a programban. Arról viszont igen, hogy 2007-től az egészségügyi közintézmények gazdálkodási és pénzügyi szabályait közelítenék a versenyszféráéhoz. Mivel a program kidolgozásában sokat súgtak a szlovák egészségügyi reform szakemberei, könnyen meglehet, hogy ez hasonlót jelent majd, mint északi szomszédunknál, vagyis kórház is mehet csődbe, akkor is, ha állami vagy önkormányzati tulajdonban van.
A magántőke bevonását is hangsúlyozza a program. Ezen a téren jelentős előrelépések történhetnek, hiszen a befektetők ugrásra készen állnak. Ehhez azonban megfelelő jogszabályi háttér szükséges. Abban pedig, úgy tűnik, az új kormány és a magánbefektetők is egyetértenek, hogy az ellátórendszernek a versenyszférában van a helye, ahol végre a betegekért és nem kapacitásért versengenének a szolgáltatók. Szakemberek szerint – csakúgy, mint eddig – a jövőben is elsősorban projektspecifikusak maradhatnak a befektetők, és a pluszpénzek elsősorban az orvostechnikai, infrastrukturális fejlesztéseket érinthetik, de az is megtörténhet, hogy likviditási gondokkal küzdő egészségügyi szervekbe fektet be a magántőke. A rendszerváltás óta százmilliárdos nagyságrendű beruházás történt magántőkéből az egészségügybe, és ha a körülmények kedvezően alakulnak, 2007–2013 között további 200 milliárd forint érkezhet.
Kolozsi Pál
Molnár Barbara