Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az egészségügy privatizációja – pontosabban az egészségügyi szolgáltatók magánosítása – a szakmát és a politikusokat egyaránt megosztja. A 2004-es népszavazás óta a politikai viták egyik kedvelt témája, ennek köszönhetően meglehetősen bizonytalanná vált a befektetők számára a magyar piac, így nem csoda, hogy nem tolonganak a szolgáltatók átvételéért. Egyebek között megbukott az a 25 milliárd forintos hitelprogram, amelyet a szakrendelők magánosítására szánt a kormány. A már említett népszavazás után ugyan újra megindultak a magánosításról szóló tárgyalások, de tavaly érdemben nem történt semmi. Az önkormányzatok többsége pedig elszántan keresi a befektetőket.
Az egészségügyben klasszikus privatizációról nem lehet beszélni, hiszen csak a szolgáltatások kerülnek magánkézbe, az ingatlanok, eszközök továbbra is állami, illetve önkormányzati tulajdont képviselnek – így történt ez a háziorvosi praxisok, a laboratóriumok magánosításakor is. Ám míg a Mikola István nevéhez fűződő „salátatörvény” engedte, hogy osztályokat külön is lehessen magánosítani, a jelenlegi jogszabály csak az egységes kiszervezést engedi. A HospInvest Egészségügyi Befektetési Rt. 2004-ben vette át a kiskunhalasi és a körmendi kórház működtetését. A cég az ingatlanra csak használati jogot kapott, ugyanakkor vállalta a visszapótlást és a fejlesztést. Az rt. a következő hét évben összesen 2,5 milliárd forintot költ majd fejlesztésre, Kiskunhalason elsősorban az épületre, illetve az eszközökre – ebből eddig 850 millió forintos beruházás valósult meg. Az elmúlt másfél évben Körmenden jelentősen emelkedett a betegszám, holott korábban a betegek elvándorlása volt jellemző – mondta a NAPI Gazdaságnak Gaszpor Jenő, a HospInvest vezérigazgatója. Hozzátette: az elvégzett fejlesztések részben informatikaiak, segítségükkel racionalizálható a kiszolgáló személyzet létszáma, ugyanakkor könnyebben monitorozható a szakmai tevékenység is. A kórház bevezette az úgynevezett mátrix rendszert, ennek lényege, hogy az egyes osztályok ágyszáma folyamatosan változik a betegszámtól függően. (Ezt a rendszert több intézmény is bevezette, jelentősen emelve így az ágykihasználtságot.) Gaszpor szerint jelenleg bizonytalan a szektor, ami részben a politikai viharok következménye, de nagyban hozzájárul ehhez a helyzethez, hogy még mindig nem született meg a finanszírozási reform. A szakemberek abban egyetértenek, hogy túl sok a fekvő ágy, ugyanakkor az is igaz, hogy maga a finanszírozási rendszer is rákényszeríti az intézményeket a betegek akár felesleges fektetésére – hallható hivatalos helyekről. A helyzeten az sem segít, hogy az otthoniápolásra továbbra sincs megfelelő keret és az elmúlt időszakban az egynapos sebészet fejlődésében sem történt előrelépés.
