Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2005. november 1. óta ingyenesen igényelhető európai egészségbiztosítási kártya alapján minden uniós állampolgár jogosult más tagállamok egészségügyi szolgáltatásaira az orvosilag szükséges mértékben, a kártya tizenkét hónapig érvényes. A magyar biztosítottak az idén közel háromszor annyi egészségbiztosítási kártyát igényeltek, mint ahány E–111 nyomtatványt (tehát a kártya elődjét) tavaly ugyanebben az időszakban. Megközelítőleg 163 ezer darab egészségbiztosítási kártyát adott már ki a biztosító, amelyből mintegy 120 ezret az idén igényeltek – nyilatkozta lapunknak Ötvös Péter, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nemzetközi főosztályának főosztályvezető-helyettese. A mostani évtől kizárólag a plasztikkártya van érvényben az EU-ban, tehát a korábban kiváltott E–111-es nyomtatványok érvényüket vesztették.
Pontos adatok még nincsenek arról, hogy a csatlakozás óta hány magyar állampolgár vett igénybe orvosi ellátást más uniós tagországokban, és mindezt milyen összegben. Az erre vonatkozó adatok legkorábban csak jövőre állnak rendelkezésünkre, de akkor is csak megközelítő mértékben – mondta lapunknak Ötvös Péter. Ennek oka, hogy egyrészt bizonyos államokkal (például Ausztriával és Németországgal) már a csatlakozás előtt is élt azt elszámolási egyezményünk, s még a csatlakozásunk előtti események elszámolásai sem fejeződtek be. A másik ok, hogy a tagországok eltérő figyelemmel és ügyintézési tempóval küldik meg számunkra a követeléseket. A közösségi szabályozás ugyanis nem ír elő határidőt a követelések behajtására. Ezt az egyes tagországokra bízza, így elévülési idő nincs. Nem ritka, hogy akár négy-öt évvel ezelőtti ellátásokról küldenek számlát a magyar biztosítónak. Az átlagos átfutási idő 8-9 hónap, persze kivételek így is adódnak. Olaszországból például ez idáig alig egy-két követelés érkezett. A szomszédos országok közti elszámolás mindig gyorsabb, a legnagyobb számlaforgalmunk Szlovákiával van.
Amit tudni lehet: a részfeldolgozottsági adatok szerint 2005-re mintegy 13 ezer számlakövetelés érkezett be a magyar egészségbiztosítóhoz, nagyjából 520 millió forint értékben. Ugyanezen időszakra vonatkozóan a Magyarországon ellátott külföldiek után kibocsátott számlák száma 7800-8000 körüli, összesen 217 millió forint értékben. A tapasztalatok szerint az ellátások jelentős hányada a járóbeteg-ellátások körébe tartozik. Jóllehet darabszámban a járóbeteg-ellátásból keletkező követelések túlsúlyban vannak, a kezelési költségek a fekvőbeteg-ellátás tekintetében (érthető módon) sokkal nagyobbak.
Bár az ellátási formákat típusonként megkülönböztetik, és ezt a biztosítási dokumentumon fel kell tüntetni, csak ritkán derül ki, hogy az ellátás során mi is történt valójában. Erre csak olyan problémás esetekben kerül sor, amikor a nem megfelelő dokumentáció vagy orvosi kezelés következtében kérdések vetődnek fel. Ilyenkor az egészségbiztosító kikéri az adott intézménytől a beteg kórlapját, és részletesen kivizsgálja az ügyet. Konkrét adatok tehát nem is lesznek azzal kapcsolatban, hogy például az egyes tagországokban milyen ellátásokat vesznek leginkább igénybe honfitársaink. Mint ahogy az adatokból arra sem kapni kielégítő választ: vannak-e olyan kiemelt időszakok (például turistaszezonok), amikor érzékelhetően megugrik az egészségügyi ellátások száma. Várhatóan jövő ilyenkor – a számlák beérkezésének függvényében – már meglesznek a megközelítőleg pontos adatok az elmúlt év kártyaigénylései alapján igénybe vett ellátások költségeiről.
