Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mint az egy, a múlt héten rendezett egészségügyi konferencián kiderült: abban mind a négy parlamenti párt egyetért, hogy az egészségügyi rendszer jelentős átalakításra szorul, ám a hogyanról már jelentősen eltérnek a vélemények. A szektort érintő változások kapcsán mindenki társadalmi konszenzust követelt, míg Mikola István, a Fidesz egészségpolitikusa, volt egészségügyi miniszter szerint elég lenne a többségi megegyezés. Az az elv is megdőlni látszik, hogy elég lenne csak pénzt pumpálni a rendszerbe. A 2002-es választások után az ellenzék és a szakma is azt követelte, hogy legalább 600 milliárd forint többletforrást tegyenek az egészségügybe. A Medgyessy-kormány ezt meg is ígérte. Rácz Jenő jelenlegi szakminiszter szerint az elmúlt négy évben összesen 1000 milliárd forint pluszt kapott a szektor. A magyar egészségügy azonban továbbra is szegény, igazságtalan és kiskapukkal teli – értékeli ugyanakkor a helyzetet a szakminiszter. Ezért hirdette meg tavaly a kormány a 21 lépés programot – amelyből végül 22 lett –, amely fokozatosan alakítaná át a szektort. A nagyobbik kormánypárt változatlanul kivitelezhetetlennek tartja a drasztikus átalakítást, mert véleményük szerint az az ellátás rovására menne. Az MSZP ezért a következő ciklusban sem bővítené például új biztosítókkal a rendszert: az OEP mint egyedüli biztosító megtartásával valós biztosítási rendszer létrehozását, a szolgáltatások színvonalának fejlesztését ígérik. Ugyanakkor a tervek között szerepel a jelenleg igen szabdalt tulajdonosi struktúra átalakítása, az önkormányzati kötelezettség megszüntetése. Ha a kórházi ágyak számát drasztikusan nem is csökkentenék, a funkciók közötti elosztáson változatnának. Vagyis a járóbeteg-ellátás kiszélesítésével csökkenne az aktív ágyszám, viszont emelkedne a rehabilitációs, szociális, krónikus ágyak száma. A fejlesztési döntéseket elsősorban a szakmai kollégiumokra és a regionális egészségügyi tanácsokra (RET) bíznák.
A SZDSZ ezzel szemben a drasztikus változtatás híve. A már megtett lépések ugyanis csekélyek, lényegi változás nem történt – foglalta össze Molnár Lajos, a koalíciós partner egészségügyi szakértője. Ahhoz pedig, hogy mindenki számára érezhető átalakulás történjen, először a jelenlegi finanszírozási rendszerhez kell hozzányúlni, pontosabban át kell térni a kötelező alapon működő, a szolidaritás elvét megtartó, több-biztosítós rendszerre. Ugyanis bármennyire is próbálják valódivá tenni az egy biztosítót, az továbbra sem lesz mentes az állami bürokráciától. Az OEP mindig is egy állami hivatal logikája szerint működik majd, függetlenül attól, hogy mi lesz a neve – mondta Molnár. Hozzátette: az állam ne szolgáltasson, de ellenőrizze a szolgáltatókat.
Ezzel szemben a Fidesz éppen az állami felelősségvállalást és kontrollt erősítené. Hétszázalékos GDP-részesedést juttatna az egészségügynek, ugyanakkor célvagyonná nyilvánítaná az egészségügyi ingatlanokat és ingóságokat, így azok nem kerülhetnének magánkézbe. A jelenlegi önkormányzati ellátást a regionális váltaná fel, amely élén a RET állna, de hét régiónak megfelelően dekoncentrálnák az egészségbiztosítási pénztárat, a tisztiorvosi szolgálatot, és közvetetten ide tartozna az élelmiszer-biztonsági felügyelet is. Ezen szereplők képviselőiből állna össze a regionális menedzsment. A teljesítményen alapuló finanszírozási rendszert felfüggesztenék, és visszaállítanák a bázisfinanszírozást – derült ki Mikola szavaiból –, hosszú távon azonban új súlyozással a jelenlegi, teljesítményalapú elszámolást állítanák vissza.
Az állam ilyenfajta megerősítésével még az MDF sem ért egyet, Pusztai Erzsébet szerint ugyanis az állam nem lehet egyben finanszírozó, szolgáltató és önmagát ellenőrző szerv. A szolgáltatókat vegyes tulajdonosi struktúrában, a biztosítókat pedig minél kisebb állami befolyással képzeli el a kisebbik ellenzéki párt. Pusztai annak a véleményének adott hangot, hogy az egészségügy már a 22-es csapdájába került: a rendszer a jelenlegi állapotában finanszírozhatatlan, annak át kellene alakulnia, ám többletforrások nélkül képtelen a változásra. Pluszforrás azonban nincs, ezért a jelenlegi pazarló struktúrán kell spórolni. A párt szerint az ország adottságait kihasználva olyan szolgáltatásokat kellene nyújtani, amelyek alapján Magyarország lehetne az „egészség szigete”, ami jelentős bevételt is jelentene, például az egészségügyhöz kapcsolódó turizmuson keresztül.
