Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– A Sportkórház lett az év kórháza, ráadásul az internetes szavazás alapján az abszolút győzelmen kívül több kategóriában is önök szerezték meg az első helyet. Minek köszönhető ez, főleg annak tudatában, hogy ezúttal a civilek voksoltak?
– Szeretik a betegek az intézményt és ragaszkodnak hozzá. Ez persze furcsának tűnhet, de tudni kell, hogy speciális kórház vagyunk, egy területnek, méghozzá a sportegészségügynek az egyetlen magyarországi intézménye. Tehát hozzánk elsősorban sportolók járnak, de nem csak élvonalbeli versenyzőkre vagy a válogatottakra kell gondolni. Betegeink 60-65 százaléka aktív sportoló, míg 15-20 százaléka válogatott szinten űzi ezt a tevékenységet. A többiek levezető vagy a sporttal felhagyott sportolók, továbbá azok, akik aktív sportéletet élnek és emiatt vannak panaszaik. Épp ezért hozzánk másfajta beteganyag érkezik: részben fiatalabbak más intézmény pácienseinél, ráadásul általában nem szenvednek súlyos betegségekben, leginkább sportsérülésekről van szó.
Az intézetben nagyon alacsony a fluktuáció, sokan itt kezdték a pályafutásukat és innen is mennek nyugdíjba, sok egykori sportolónak a gyermeke jár már hozzánk, ha panasza van. Ennek köszönhetően nálunk jó a hangulat és kifejezetten családias a légkör, az átlagosnál közvetlenebb a beteg–orvos viszony. Persze az is fontos, ha egy-egy ismert sportoló, művész vagy politikus nálunk gyógyul és ennek visszhangja van a médiában, bár ez nagyobb felelősséggel is jár.
– Mely kategóriákban nyert még a Sportkórház?
– Az orvoslás és ellátás kategóriákban lettünk elsők, amelyek megítélése emberi tényezőkön múlik. Az infrastruktúra, illetve a környezet kategóriákban rosszabbul szerepeltünk, de ezen nem lepődtünk meg. A szavazás is azt igazolta, ami nagyjából jellemzi a teljes magyar egészségügyet: vagyis nem az emberi tényezőkkel, a szakértelemmel van baj, hanem a korszerűtlen eszközökkel, a nem megfelelő infrastruktúrával. Viszont ha egyszer elkészül a kórház új épülete, akkor végre a huszonegyedik századnak megfelelő körülmények között lehet a munkát folytatni. Ráadásul akkor a miénk lehet Kelet-Közép-Európa vezető sportegészségügyi intézménye. Nemzetközi hírnevünk most is jó. A mostani szavazást nem értékeljük túl, de büszkék vagyunk rá, mert azt mutatja, hogy jó úton járunk.
– Ezek szerint van jövője a Sportkórháznak. De miképpen lehet egy, az emberek többsége által szabadidőben végzett tevékenységre alapozni egy ellátó intézményt?
– A sport szerencsére egyre népszerűbb, a többség nem is versenyszerűen végzi, és évről évre többen és többen hajlandóak rendszeresen mozogni. Az Európai Unió nagyon fontosnak tartja az egészségügyet, szakpolitikájában roppant nagy az egészség értéke. Márpedig az egészségmegőrzés egyik legolcsóbb és leghatékonyabb eszközének a sportot tartják. Ezért kapcsolódunk mi is számos programmal a népegészségügyi programhoz. Az európai kontinensen, de távolabb, Ázsia fejlett országaiban is komoly igény van a hasonló intézetekre, s a Sportkórház a maga tradícióival, szakembereivel, kutató- munkájával és a Testnevelési Egyetemmel való közreműködésével példa értékű lehet. A már említett új épület pedig végre ehhez méltó környezetet is jelent majd.
– A sportegészségügy speciális terület, ehhez hogyan alkalmazkodik az intézmény struktúrája?
– Az Sportkórház ebben a minőségében 1952 óta működik, így a struktúra megfelelően tudott alkalmazkodni az elvárásokhoz és szükségletekhez. Együtt megtalálható a gyógyító-megelőző ellátás a fekvőbeteg-háttérrel, a rehabilitáció, van egy nagy forgalmú ambulanciánk és van egy kutatóosztályunk. Így a tudomány, sőt az oktatás is helyet kap az intézetben, a sportorvoslás ugyanis szűk terület, ezért az intézet képzi a szakorvosokat is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szomszédban van a Testnevelési Egyetem, ami szinte példa nélküli együttműködésre ad lehetőséget.
– Hogyan épül fel a sportegészségügy mint ellátási hálózat Magyarországon?
– Magyarországon kiterjedt hálózata van a sportegészségügynek, 117 rendelő működik az országban, a megyeszékhelyeken vannak a megyeközpontok és most alakítunk ki hét regionális központot. A rendszer csúcsa, illetve központja pedig a Sportkórház. Az intézethez tartoznak még a válogatott kereteket ellátó orvosok, masszőrök, sportpszichológusok.
– Milyen változtatásokat hajtottak végre az intézményben az elmúlt években?
– Nagyjából 1996-ban indult egy rekonstrukciós program, ennek részeként az épületek és a területünk egy részét, amely nem volt műemléki védelem alatt, értékesítettük a fejlesztés érdekében. Koncentrálni kellett a lehetőségeket, de az osztályok megmaradtak. Várhatóan az év végén át lehet költözni az új épületbe, akkor a most használatos részekben a Testnevelési Egyetem terjeszkedhetne, esetleg rehabilitációs részlegünket lehetne bővíteni. A műszerfejlesztéseink célirányosak voltak, hiszen nekünk elsősorban sportsérüléseket kell kezelnünk. És persze ugyanazon problémákkal kell megküzdenünk, mint a többi kórháznak: pénzhiány, volumenkorlátozás...
– Milyen osztályokkal működik a kórház?
– Jelenleg 150 ágy üzemel három fekvőbeteg-osztályon, ezek a sportsebészet, a kondicionáló belgyógyászat és a rehabilitáció. Van egy kutatóosztály, egy dopping-ellenőrzést szolgáló laboratórium, három diagnosztikai osztály és 21 járóbeteg-szakrendelő.
– Miből juthat az intézmény pluszbevételhez?
– Emelkedik a fizetőköteles – elsősorban külföldi – betegek száma, vannak VIP-termeink, ugyanakkor foglalkozunk menedzserszűréssel is. Gazdaságos lehet a fizikoterápia vagy a gyógytorna is a szolgáltatásaink közül. Fizetőképes szolgáltatásainkat bővíteni kívánjuk, tervezzük egy nappali kórház beindítását, egynapos sebészeti eljárások végzését. Az élsportolók ellátását nem a tb fedezi, hanem a Nemzeti Sporthivatal, és kapunk támogatást a Magyar Olimpiai Bizottságtól is. Komplett fejlesztési stratégiával rendelkezünk és ha ezt sikerül megvalósítani, akkor valóban vezető intézmény lehetünk az európai sportegészségügyben.
