Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orvosokhoz hasonlóan az ápolók közül is pár százan – egészen pontosan 197-en – igényeltek az uniós munkavállaláshoz szükséges konformitási igazolást, illetve jó hírnév igazolást az Egészségügyi Engedélyezési Hivataltól. A szakértők szerint azonban ennél jóval több ápoló befogadására is kínálkozik lehetőség néhány nyugat-európai országban. A hivatal munkatársa ugyanakkor hozzátette: arról már nincs pontos adat, hogy azok közül, akik elkezdték a regisztrációt, hányan vállalnak ténylegesen munkát valamely tagállamban; a már eleve külföldről származó kérelmek száma 56 volt 2004. május 1. óta. A hivatal információi szerint Olaszországba és Nagy-Britanniába készül az engedélyt kérő ápolók zöme, kisebb számban Ausztriában vállalnak még munkát. Az uniós szabályok szerint az ápolói végzettséget – általános ápoló, diplomás ápoló és egyetemi okleveles ápoló – feltétel nélkül elismerik az EU bármely tagállamában. Az EU-konform képzettség megszerzéséhez azonban 1995 óta az engedélyezési hivatal által szervezett híd program elvégzése is hozzájárul a nem érettségin alapuló végzettség esetében.
Az ápolók jellemzően munkaerő-közvetítő cégek segítségével kerülnek kapcsolatba külföldi munkáltatójukkal. Olaszországba az Ali Kft., Nagy-Britanniába pedig a Christoph Martin Kft. közvetít többek között ápolókat is. Fehér Kinga, az Ali Kft. fiókvezetője szerint sokan azért preferálják inkább Olaszországot, mert közelebb van, mint Nagy-Britannia, valamint a mediterrán ország atmoszférája barátságosabb. A szakértő hozzátette, hogy ami a fizetéseket illeti, Nagy-Britannia a kedvezőbb választás.
Nehézkes a regisztráció
Attól kezdve, hogy valaki besétál a munkaközvetítő irodába, nagyjából 4–6 hónap telik el, amíg munkába állhat egy olaszországi szolgáltatónál. A magyar és olasz engedélyek beszerzése 3-4 hónapot vesz igénybe, miközben az illetőnek egyéni úton kell legalább alapszinten elsajátítani a nyelvet. Ezt követően nagyjából kéthavonta induló csoportokban mennek ki Olaszországba a magyar ápolók, ahol további 4-5 hétig intenzív nyelvtanfolyamon vesznek részt, amely során a közvetítő cég biztosítja a lakhatást. Az álláslehetőségekkel ezután ismerkednek meg az ápolók, illetve mennek el a befogadó intézményhez interjúra. Fehér Kinga hangsúlyozta: azok, akik kiutaznak, mindenképpen ápolói munkához jutnak, abban lehet némi bizonytalanság, hogy mely városban lesz állás. Az elmúlt időszakban Firenzébe közvetítettek egy csoportot, innen pozitív visszajelzések érkeztek, a szeptemberben induló, valószínűleg 15–20 főből álló csoport pedig Milánóban kap munkát.
A Nagy-Britanniába vezető út ennél kissé hosszabb. Legalábbis ami a regisztrációs időszakot illeti, a brit hatóság ugyanis 4–6 hónap alatt bírálja el a kérelmeket, egy munkavállaló tehát 6–8 hónap alatt szerezheti be a szükséges papírokat – mondta Kornis Anna, a Christoph Martin Kft. ügyvezető igazgatója. A szakértő hozzátette, hogy tavaly még 10–15 napig tartott a Nursing and Midwifery Councilnál az eljárás, ami a kérelmek magas száma miatt nyúlt meg. A tavaly október óta Budapesten is működő munkaközvetítő cég eddig viszonylag kevés ápolót juttatott nagy-britanniai álláshoz a nehézkes regisztráció miatt, de akadálya lehet a munkavállalásnak a nyelvtudás hiánya is. Az ideiglenesnek tekinthető adminisztratív akadályt olyan megoldással hidalja át a cég, hogy az ápolókat már a regisztrációs időszak során úgynevezett trainee program keretében foglalkoztatják, majd a papírok beszerzését követően kötnek végleges szerződést. Arról Kornis Anna is biztosíthatja a jelentkezőket, hogy aki belekezd a regisztrációba, annak lesz állása, mindenek előtt ugyanis egy angol ápoló által vezetett telefonos interjú során felmérik a jelöltek szakmai és angol nyelvtudását.
Havi bér: negyedmilliótól felfelé
Mint azt Fehér Kingától megtudtuk, Itáliában havi bruttó 1300–1500 eurót kereshetnek az ápolók, vagyis 1100–1200 eurós nettó jövedelemmel rendelkeznek. A 250–300 ezer forintos havi jövedelem pedig 5-6-szorosa annak, amit egy fiatal ápoló szakképesítés nélkül Magyarországon megkaphat. A kezdő fizetés nálunk ugyanis a minimálbérnek megfelelő 57 ezer forint havonta, viszont több mint húszéves munkaviszony után is csak 80 ezer forintot kapnak kézhez az ápolók.
Nagy-Britanniában a gondozó otthonokban évi 20 ezer, a kórházakban évi 28 ezer fontos fizetés vár a magyar ápolókra, ez havi szinten 470, illetve 635 ezer forintos nettó jövedelemnek felel meg. Mindezt 30 százalékos mértékben lehet növelni az ügyeleti időre, a hétvégére, ünnepnapokra járó pótlékokkal.
A szerződéseket mindkét befogadó országban egy évre kötik, majd többször hosszabbítják. Jellemzően 2–4 évig szándékoznak maradni a külföldön munkát vállaló ápolók, persze a munkáltatók is a többéves tartózkodást részesítik előnyben, mivel komoly továbbképzésben vesznek részt a munkavállalók. Kornis Anna hozzátette: ez idő alatt – főként a diplomás ápolók – komoly szakmai tapasztalatra és tudásra tesznek szert, amit később itthon kamatoztathatnak.
Itthon román és ukrán ápolók találnak munkát
Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint az anyagi megbecsültségen kívül a munkakörülmények is sokat nyomnak a latba a külföldön munkavállalók esetében. Az alacsony itthoni bérszínvonal miatti versenyképesség folytán nemcsak a legális, hanem a fekete foglalkoztatásban is komoly esélyekkel indulnak a magyar egészségügyi szakdolgozók az uniós munkaerő-piaci versenyben. Ugyanezen logika szerint viszont a magyar rendszerbe is hatékonyan beilleszkedhetnek a román, valamint ukrán egészségügyi dolgozók, akik képzettsége gyakran nem üti meg a magyar oktatási rendszerben végzettek színvonalát – tette hozzá Cser Ágnes.
Az elnök kiemelte, hogy a külföldi munkavállalás sok szempontból rendkívül kiszolgáltatott helyzetet jelent, főként a feketén dolgozók esetében. Az EDDSz ezért több befogadó országgal kezdeményez tárgyalásokat az egészségügyi munkavállalókra vonatkozó kölcsönös jogsegély ügyében. Ilyen megállapodást eddig Ausztriával sikerült kötni, de felvették a munkakapcsolatot a lengyel, a német és a brit illetékes szervezetekkel is. A brit szakszervezeti szövetségtől származó etikai iránymutatás szerint a befogadó országnak kompenzálni kellene a küldő államokat az alkalmazott egészségügyi munkavállaló közpénzen történt oktatásáért. A több európai érdekvédelmi szervezet által képviselt iránymutatás szerint a befogadó államok anyagi kompenzációt biztosíthatnának a küldő állam egészségügyi képzésének javára.
