Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokan a tavaszi-nyári időszakhoz kötik a jellegzetes városi „tünemény”, a szmog megjelenését, de télen is szenvedhetnek az erre érzékenyek. Az allergiához hasonlóan ugyanis a szmog is egyre több betegséget idéz elő, és tovább rontja a légzési betegségben szenvedők állapotát. A téli szmog elsősorban a fűtésből és a közlekedésből származó egyre növekvő kén-dioxid-koncentráció okozta magas légnyomás esetén fejti ki káros hatását. Ezzel szemben a nyári szmogot a közlekedési eredetű nitrogén-oxidok magas koncentrációja idézi elő. Mindkettő irritálja a nyálkahártyát, és főleg a légzőszervi és keringési zavarban szenvedőket sújtja. Nyáron ehhez még hozzájárul a levegő magas portartalma, amely enyhébb esetben kaparó érzést idéz elő a torokban. Ha viszont a porrészecskék bejutnak az alsó légutakba, onnan akár a vérkeringésbe is továbbjuthatnak, ahol vérrögösödést idéznek elő, ez pedig trombózishoz vezethet – tudtuk meg Páldy Annától, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete igazgatóhelyettesétől. Ezt leginkább úgy lehet kivédeni, ha az erre érzékenyek belső, zárt térben tartózkodnak a szmogveszélyes időszakban.
Szaszovkszky Ferenc, a Főpolgármesteri Hivatal Környezetgazdálkodási Alosztályának vezetője lapunknak elmondta: Magyarországon eddig még szerencsére nem volt szmogriadó. A fővárosi közgyűlés 2003. évi rendelete szabályozza, hogy szmogriadót a főpolgármester rendelheti el. A fővárosban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 11 légszennyezésmérő állomást működtet. Ezeknek az adatait vetik össze az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzéseivel. A környezetvédelmi, az egészségügyi és a földművelésügyi tárcák közös rendelete alapján, a brüsszeli irányelveknek megfelelően öt szennyező elemet – kén-dioxidot, nitrogén-dioxidot, szén-monoxidot, ózont és szállóport – vizsgálnak. Két kritikus szintet különböztetnek meg: a tájékoztatási szintet és a riasztási szintet. A tájékoztatási szintnél a főpolgármester felkérést intéz a főbb ipari termelőkhöz, és javasolja, hogy 25–30 százalékkal csökkentsék a szennyezőanyag-kibocsátást. Amennyiben tovább nő a koncentráció és eléri a riasztási szintet, az ipar számára akár 80 százalékos kibocsátáscsökkentést is előírhatnak. Ez már nem felkérés, hanem kötelező jellegű elrendelés. A riasztási szint esetén a közlekedést is korlátozzák, egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámú autók forgalmát engedélyezik. Ha tovább nő a szennyezés, kitiltják az autókat Pesten a Nagykörút által határolt, a budai oldalon pedig az annak meghosszabbított területén belüli városrészből. Oda csak az élelmiszer- és egészségügyi ellátáshoz szükséges gépkocsiforgalmat engedik be, sűrítenék viszont a BKV járatait. Az ország többi, 200 ezer főnél nagyobb lélekszámú településén és ahol jelentős ipari létesítmény működik – többek között Miskolcon, Győrött, Pécsett és Debrecenben – hasonlóak a szabályozások. A határértékek országos szinten egységesek.
