A magyar árverési piac legrégibb szereplői közé tartozó Nagyházi Galéria tavaly is megőrizte ismert erényeit a népművészet, a régi mesterek műalkotásai, az antik bútorok és keleti szőnyegek kategóriájában. A ház vállalja ezeknek a viszonylag stabil műfajoknak az időnkénti hullámzásait, nem törekszik mindenáron rekordokra és bár a külföldi vevőik köre szűkült az utóbbi időben, hazai törzsközönségük derékhadát sikerült megtartani. A tavalyi második félévben, október elején háromnapos variaárveréssel indítottak, ekkor a XIX. és XX. századi kismesterek képeit értékesítették egyharmados arányban, félmillió feletti legnagyobb leütéssel, míg az etnográfiai tárgyak, paraszti és polgári bútorok, órák felét adták tovább, 3,2 milliós csúcsárral. December derekán minden korábbinál több tételt kínáltak négy napon át. A régi mesterek és a XIX-XX. századi festők 730 tételéből 313 kelt el - félszáznál több millió felett -, a legmagasabb kikiáltási, egyben leütési árat Zichy Mihály Boszorkánykonyhája mondhatta magáénak, 20 millió forinttal. A vegyes műtárgyak, bútorok, szőnyegek, továbbá az ezüstnemű és az ékszerek összesen 895 tételéből 468 talált gazdára, 25 leütési ár lépte túl a milliót - a rekorder, Josef Hoffman ezüst gyertyatartópárja csaknem megnégyszerezte kikiáltási árát a 13 milliós leütéssel.
A Belvedere visszafogott kikiáltási árakkal kezdett szeptember végére időzített szezonkezdésén; számítása mennyiségi téren biztosan bevált, mivel 194 tételből 104 kelt el, kéttucatnyi volt a millió feletti vétel, jobbára látványos licitlépcsők nélkül. A legmagasabbra, 5,5 milliós leütésig egy Szobotka Imre-kép és egy Vaszary jutott, az előbbinél a kezdés is ennyi volt. November végén még biztosabbra mentek: közel másfél százból csupán félszáznyi tétel maradt vissza; Munkácsy Tájkép ladikkal című képéért 50 millió forintot is megadott a licitben vevője. Ez a kép külföldi aukción került magyar tulajdonba, aztán itthoni beadásra, s eközben megduplázta értékét - iskolapéldaként arra, hogy az egyes nemzetek művészei otthon forgalmazhatóak legeredményesebben, különösen ha kisebb országok szubjektív töltésű vevőköréről van szó. Az utóbbi évek jó néhány hazai hamisítási botránya után érdekes kísérlet volt a Belvedere részéről egy kérdőjeles "Csontváry-kép" nullaforintos indítása, amely végül 3 millióért váltott tulajdonost.
Az Erdész & Makláry galériás páros egyedi területen próbál magának saját piacot kiszakítani: a magyar emigráció Párizsban világhírűvé vált mestereit hozza haza - beleértve a kortársakat is -, nemcsak kiállításokkal és monográfiákkal, hanem már aukciókkal is. December elején még csak a második árverésüket tartották, a siker azonban egy régi aukciósháznak is becsületére vált volna: 207 tételből csak 37 maradt meg és összesen 87 millió feletti leütés született. Országos rekordok egész sorát döntötték meg vagy állították be a kortárs alkotások területén. Ilyen volt a Párizsban élő Reigl Judit egyik korai, elvont olajképének 28 milliós leütése, egy másik, valamivel későbbi munkájának 17 milliós landolása, a közelmúltban elhunyt Hantai Simon nagyjából ezekkel egykorú absztraktja 13 millióért, akárcsak a korábbi kortárscsúcsot elérő Csernus Tibor csendélete ugyanennyiért. Taroltak a fotográfia terén is: a magyar származású Robert Marcel négyrészes sorozatáért 2,4 milliót adott valaki.
Erdészékhez hasonló elveket követ a hozzájuk képest veterán Abigail Galéria is: közelmúltbéli és kortárs értékeinket csalogatják haza akár Ausztráliából, akár osztrák, német, francia területekről. Szeptember végi évadkezdésük 245 tételének csak negyede maradt meg, Aba-Novák Vilmos temperáját 26 millió forinton ütötték le náluk, még mindig mutatva a debreceni monstre tárlat hatását. December elején is tartották a nívót: 267 tételből 187 kelt el, ebből 17 lépte túl az egymilliót. A listavezető ezúttal egy-egy Egry- és Márffy-kép lett, egyformán hat-hat milliós leütéssel. Az Abigailnek is szerencsét hozott Robert Marcel, amikor egyik fényképpárosáért 1,1 milliónál koppant a kalapács.
A miskolci és budapesti székhelyű MissionArt galéria főleg a nagybányai iskola következetes újrafelfedezésében, áraik felfuttatásában jeleskedik, kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén az országhatárokon túl is. Október végén viszont kétszeresen hátrányos helyzetet vállaltak fel, amikor vidéken vittek kalapács alá magyar kortársakat, többségükben alig diplomázott fiatalokat. Ezzel talán túlságosan előreszaladtak: közel kétszáz tételüknek csak negyedét sikerült továbbadni, milliós leütések csak olyan "nagy öregek" esetében születtek, mint Lakner László, Bak Imre vagy Konkoly Gyula. Az alaposabban előkészített december eleji aukciót Budapesten tartották, itt 275 tételből 161 kelt el, tucatnyi millió felett. A listavezető "titkos favorit" jócskán megelőzte a többieket: Rippl-Rónai József Öregasszony ibolyával című képe 9,5 millióért váltott tulajdonost.
Végül az elmúlt esztendő új szereplőt is hozott a Falk Miksa utcában: a huszadik századi bútorra és a modern dizájnra szakosodott Ferenczi és Tsai december 18-án tartotta első árverését, ahol Kozma Lajos Bauhaus stílusú kárpitozott fotelje kétmillióért kelt el. A galéria újítása, hogy a kikiáltási ár mellett a kétszer-háromszor akkora becsértéket is közlik - koncepciójuk szerint ez a reális műkereskedelmi ár -, közelítve a nemzetközi gyakorlathoz.
Wagner István