Minden eddiginél gazdagabb kínálat jellemezte a Nagyházi Galéria december 9-12. közti év végi aukcióját, de a bőség zavara nem gerjesztett túl nagy forgalmat. Az első két napon a festmények 730 tételéből 313 kelt el, igaz, ebből 53 egymillió felett. Nagyháziék közismerten precíz árazási érzékét - ezzel párhuzamosan a mai gazdasági helyzetben a kereslet korlátait - jelezheti, hogy a csúcsleütések nagyjából egybeestek a legmagasabb kikiáltási árakkal.
Így különösebb meglepetések nélkül váltott tulajdonost Zichy Mihály Boszorkánykonyhája 20 millió forintért vagy Rippl-Rónai József nőalakja Szalonban címmel 18 millióért. Csók István 8,5 millióra taksált 1917-es Pihenő sokác menyecskéje 11 millióig jutott, míg a németalföldi Nicolaes Maes Kislány forrásnál című 1675 körüli, védett festménye ugyanennyiről 9,5 millióig araszolt.
A vegyes műtárgyak, antik bútorok és keleti szőnyegek, továbbá az ezüstnemű és az ékszerek második és harmadik napi aukciója az értékesítési ráta szempontjából sikeresebb volt, az összesen 895 tételből 468 talált gazdára. Itt 24 tételt ütöttek le millió felett, ezek között igen látványos emelkedést ért el Josef Hoffmann védett ezüst gyertyatartópárja. A Wiener Werkstätte művésze fél méter magas, elefántcsont golyó lábakon álló gyertyatartókat tervezett, az összesen 4810 grammos párosért 2,8 milliót kértek, ez a licitálás hevében meg se állt 13 millióig. Nem emelkedett a Franz Lobmayer műhelyéből, 1800 tájáról való embermagasságú 9 milliós állóóra kikiáltási ára, az 1400 körüli, tűzaranyozott réz délnémet körmeneti kereszté viszont 3,4 millióról 4,2 millióra lépdelt (XV. századi itáliai társáé 1,8 millióról 3 millióig jutott). Egy elefántcsont intarziás ébenfa asztal - velencei vagy firenzei műbútorasztalos XIX. századi munkája - 2,4 millió helyett 3,2 millió forintot is megért új gazdájának.
Wagner István