Bár idén még csak másodszorra rendezték meg augusztus 8-18. között a Salzburg World Fine Art Fair (SWFAF) régiségvásárt az egykori hercegérseki rezidencián, az osztrák és a német média máris "luxusvásárnak" nevezi az eseményt. Nemcsak azért, mert alapítója ugyanaz a genfi Yves Bouvier, a svájci Art Culture Studio vezetője, aki fél évtizede beindította a tavaszi Moscow World Fine Art Fair (MWFAF) művészeti vásárt a hírneves moszkvai Manézs csarnokban, hanem azért is, mert hírek szerint az orosz milliárdosok vásárlóerejét is felülmúlja a salzburgi fesztiválra összesereglett nemzetközi közönségé. A kiotói Sibunkaku galéria elnöke, Tanaka Dai szerint Moszkvában nem tudtak mit kezdeni a hagyományos japán iparművészettel, itt pedig már a vernisszázson egyszerre két érdeklődő is lefoglalt egy 220 ezer euróért kínált paravánt (az 1600 körül készült tárgyon a néhai császárváros panorámája látható). A müncheni Röbbig galéria igazgatója, Alfredo Reyes viszont saját költségén hívott meg tucatnyi orosz műgyűjtőt egy salzburgi hétvégére - beleértve igény esetén a koncertjegyeket is -, mert korábbi moszkvai tapasztalatai szerint ők érdeklődnek leginkább a márkás figurális porcelán iránt. Nála a meisseni manufaktúrából Böttger 1715-ös fedeles kupája 160 ezer euró volt, Kändler rokokó pásztorcsoportjai egyenként 95 ezer euróba kerültek, ugyancsak tőle 1742 tájáról a spániel kutyapár darabja 75 ezret kóstált.
Másként közelítette meg a dolgot, de azonos végeredményre jutott a tavaly is sikeresen szerepelt bécsi Sylvia Kovacek, aki szerint ugyan ez egynegyedével drágább minden hasonló osztrák vásárnál (a standtarifa 650 euró négyzetméterenként, nekik ez kereken 50 ezerre rúgott), de ez már az első napon bőven megtérült. Ők rögtön eladták például Egon Schiele korai (1908-as) Klosterneuburg-olajfestményét 750 ezerért, valamint Hundertwasser Die Fortbewegung című kompozícióját 250 ezerért, amelyeket tucatnyi más kép követett, olyannyira, hogy sürgősen utánpótlást kellett hozatniuk Bécsből. Az avantgárd vintázs fotókra szakosodott bécsi Johannes Faber szerint túl sok a vásár mostanában Ausztriában és külföldön egyaránt, ezért most szerepelt először Salzburgban, de kellemesen csalódott. Míg az osztrákok és németek korábban kevésbé érdeklődtek a művészi fotó iránt, az amerikaiak vagy angolok szeme se rebben, ha sok ezer euróba kerül egy fénykép, főleg ha eredeti. Szerinte egyrészt Salzburgban "a pénz az utcán hever", másrészt itt a nemzetközi közönség laikus része is meg tudja különböztetni a klasszikus modernek kínálatának visszafogott finomságait a jobbára nagy formátumú kortárs képek harsány tartalmától. Nála Rudolf Koppitz 1925-ös bécsi Mozgástanulmány vintázsa 145 ezer euró volt, Manuel Alvarez Bravo 1935-ös mexikói zsánerképe 125 ezer eurót ért. Edward Steichen muzeális ritkaságú és nívójú, 420 ezer euróra taksált 1904-es Richard Strauss-portréjáról jelenleg egy német múzeummal tárgyal Faber, a vásáron sikerült viszont értékesítenie fotókat a cseh Frantisek Drtikoltól (8500, 23 ezer és 65 ezer eurós árakon), az osztrák Heinrich Kuhntól (18 500 és 38 ezer euró között), nem beszélve Henry Moore brit szobrász felvételeiről, melyeket saját alkotásairól készített, ezek 4500 eurós egységárakon keltek el. A salzburgi Rudolf Budja nemcsak a retro divatja miatt forgalmaz op-art műveket Vasarelytől és nemcsak az amerikai pop-art keretében tart kortárs fotográfiát, hanem a Kína-mániára is frissen reagált. A vernisszázson reklámfogásnak is beillett, hogy üresen hagyta a helyét az egyik ügyeletes sztár, Liu Je 2,5 millió euróért beharangozott 2001-es női portréjának - mert állítólag nem érkezett meg a vásárnyitásra -, miközben már 200 ezerért meg lehetett szerezni Ling Jian tavalyi, Grew up under the sunshine - jaja című vásznát.
Ami a tavalyi masszív részvétel után a francia galériások idei teljes távolmaradását illeti, arra kétféle magyarázat is született. Az egyik szerint a múlt évben nem tudtak labdába rúgni a helyzeti előnnyel és törzsközönséggel bíró német és osztrák műkereskedők mellett, ezért nem érte meg nekik az idei újabb próbálkozás. A másik teória szerint az első vásár korainak tartott időpontja után a szervezők most későbbre halasztották az ideit, de ezzel közelebb kerültek a szeptember 11-én kezdődő párizsi Biennale des Antiquaires régiségvásárhoz és a franciák már inkább erre koncentrálnak.
Wagner István