A műkereskedelem rohamos globalizálódásáról szól a bécsi Dorotheum szezon végi számadása. A három évszázados ház új stratégiájának egyik fő eleme a nemzetközi jelleg erősítése - ennek része volt megjelenése az idei moszkvai nemzetközi művészeti vásáron(MWFAF). A nyitás egyértelmű jele az is, hogy a Dorotheum honlapja újabban orosz, valamint kínai nyelven is hozzáférhető, emellett az aukciós kínálatot is az orosz klienseket megcélozva bővítették.
Az első eredmények már láthatók is voltak ebben a félévben. A Párizsban ismertté vált ukrán származású Wladimir Baranoff-Rossiné A vitorlás című 1910 körüli olajképe 150-250 ezres indítás után kelt el 168 300 euróért a klasszikus modernek májusi licitálásán, az ezüstaukción pedig Pavel Ovcsinnikov cári udvari szállító 1917 körüli monumentális díszedénye lett a sztár. Az ezüstből és kristályból kombinált tál 100-150 ezer euró helyett 248 ezer eurót hozott. Szintén szentpétervári ötvösmester készítette 1839-ben azt az aranyozott ezüst karos gyertyatartópárt, amely 15-20 ezer euróról lépdelt 36 900-ig. Az érdemérmek májusi licitálásán 36 ezres becslés után 85 400 eurót hozott a zománcozott arany Szent Sztanyiszláv-rendjel, a zománcozott ezüst Szent Vlagyimir-érem pedig 18 ezerről lépdelt 63 400 euróig. Orosz vevőé lett a Párizsba emigrált román Demetre Chiparus Antineája is: az elefántcsont/bronz kombinációjú kisplasztikáért 40-60 ezer eurós elvárás után 100 ezer eurót adtak. (Virág Juditnál tavaly decemberben 27 millió forintért kelt el egy art deco Chiparus-szobor.)
A Dorotheum természetesen eddigi közönségét sem veszíti szem elől. A XIX. századi festészet licitálásán Giovanni Boldini 1880-as olajképe az excentrikus francia színésznőről, Alice Regnault-ról 300-400 ezer eurós sávjának felső határán kelt el, ami az olasz művész eddigi legmagasabb ára. Ugyanennyiért szerezte meg egy brit telefonáló Girolamo Macchietti XVI. századi Madonnáját: a 40-60 ezres kezdés kéttucatnyi licitálót indított be. Az avantgárd mesterek májusi árverésén Egon Schiele 1913-as ülő férfiaktja 80-110 ezer euró helyett 133 800-ért kelt el, a szintén keresett Alfons Walde 1935-ös Parasztudvara még nagyobbat szárnyalt (60-90 ezerről 145 300-ig).
Wagner István