Négynapos árveréssel búcsúzott a 2007. tavaszi szezontól a Nagyházi Galéria május 27-30 között. A régi mesterek és XIX. századi művészek 632 tételéből 328-at értékesítettek - 29 leütés haladta meg az egymillió forintot -, majd a vegyes művészeti tárgyak következtek, aztán az ezüstök és ékszerek után egy budapesti porcelángyűjtemény zárta a sort. Itt 751 tételből 370 kelt el, de milliós leütésből csak 5 született. Nyilván a kínálat függvénye is, de megfordult a korábbi trend és a régi szobrok, képek nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is lehagyták az antik bútorokat.
A legtöbbet egy 1390 és 1430 között működő sienai szobrász hársfából faragott, festett és aranyozott Madonnájáért fizettek: a 117 centis szobrot (képünkön) 19 millió forintos kikiáltási árán ütötték le. Meglepően kapósnak bizonyult Jaroslav Friedrich Visin szófiai festőművész Az ősz című 1903-as olajképe: a realisztikus életképek mostani nemzetközi reneszánsza idején sem törvényszerű, hogy egy ilyen alkotás ára a tizenötszörösére emelkedjék. Az 1,8 milliós kikiáltásból végül 15 milliós leütés lett (jutalék nélkül), hála egy bolgár műgyűjtő kitartó licitálásának. Kisebb mértékű, de hasonlóan váratlan sikert aratott a csehországi születésű, a müncheni akadémia köréhez tartozó Gabriel Cornelius Max Kislányok a vízparton című zsánerjelenete, amely 4,8 millióról lépdelt 10 milliós leütésig. Noha védetté nyilvánították, így nem exportálható, mégis elment 7,5 milliós kikiáltási árán a genovai Valerio Castello XVII. század első feléből való allegorikus kompozíciója, nyulakkal játszadozó puttókkal.
A modern magyar mesterek sorából Szőnyi István Kék szobában című 2,2 millión indított 1960-as vászna csaknem megháromszorozta árát (6,5 millióig jutott), Kádár Béla 1910-es Halászokja ugyanennyiről 3,6 millióig ment fel. Szerb kortársuk, a belgrádi Beta Vukanovic Napsütötte teraszon című jelenete 900 ezer forintról kezdve közelítette meg őket, amikor 3,4 milliónál koppant a kalapács.
Az antik bútorok sorában egy kétajtós osztrák szekrény lett a listavezető 1760 tájáról, amelynek értékét eredeti zárszerkezet és korabeli zsanérozás fokozta (2,8 millió helyett 3,8 millió lett). Egy dióból faragott XVII. századi olasz kredenc 1,6 milliós elvárás után 2,4 milliót hozott, egy 1800 körüli holland tölgyfa szekrényt 1,3 milliós kikiáltási árán ütöttek le. Szépen drágult viszont egy 1760 körüli, 182 centi magas osztrák tükör (hársfából faragott aranyozott kerettel), amelynek előzetesen saccolt 420 ezer forintos árát 1,7 millióra srófolták fel a licitálók.
Wagner István