Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lipót, esetleg a sárga ház… – ma még mindenki tudja, mit jelentenek e kifejezések, néhány évtized múlva azonban valószínűleg magyarázatra szorulnak, merthogy bezár az intézmény. A Hűvösvölgyben, a megszüntetés alatt álló Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) már a végjáték folyik, a patinásan enyésző épületben mindenki a költözésről beszél.
A szakmai értékeken túl a Lipót tágabb értelemben véve is mélyen beágyazódott a magyar kultúrába, szellemi örökségünk része lett. A házat és a képtárat egyaránt levédte a műemlék-felügyelet, most – a gyógyítási folyamatok 140 év alatt összegyűlt egyedülálló iratanyaga, a könyvtára, a laboratóriumi kutatás dokumentumai mellett – a múzeumi kollekció sorsát is rendezni kell. Befogadójelöltben nem volt hiány: átvette volna a gyűjteményt a Nyírő Gyula Kórház, a fővárosi II. és XII. kerületi önkormányzat, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia is. A Pszichiátriai Képtár-Múzeum őrzi a Lipóton ápolt képzőművészek alkotásait, pszichotikus betegek műveit és ismert művészek kórlapjait, egyéb dokumentumokat, fényképalbumokat az intézmény múltjáról. A 130 festményt és grafikát, valamint számos írásos anyagot bemutató állandó kiállítás nemcsak a betegek, hanem az utcáról érkező érdeklődők számára is látogatható volt. Selig Árpád intézeti másodorvos az 1920-as években kezdte el gyűjteni a betegek műveit – mondta el lapunknak a kollekciót húsz éve kezelő Plesznivy Edit, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa –, de az ötletnek már volt előképe. A heidelbergi egyetemen például a XX. század elejétől tudományos megalapozottsággal gyűjtötték és kutatták az ápoltak munkáit. Ez volt az a kor, amikor az akadémikus művészet kezdett kimenni a divatból és az újításokra törekvő művészek a „primitív” kifejezési formák felé fordulnak – beleértve ebbe a népművészet és a gyermekrajzok mellett az elmebetegek munkáit is.
Az OPNI múzeumában őrzött művek alkotóinak többsége nem hivatásos művész, de még úgy is megdöbbentő erejű alkotások lógtak a falakon (lásd képeinket), hogy kiválasztásukkor mindig elsőrendű szempont volt az esztétikai érték. A betegek művei mellett a gyűjtemény természetesen kiemelt helyet biztosított az itt ápolt profiknak is, így kerültek be többek között Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza, Áronson Gábor művei. (A Falk Miksa utca környékén elterjedt a legenda, hogy a gyűjteményben Gulácsy-művek is találhatóak, de ez nem igaz. Csupán a festő kórlapját őrzik, aki az intézetben halt meg, de betegsége elhatalmasodásával többé nem alkotott.)
A dokumentumok között több érdekességre bukkanhatunk, ilyen például Nemes Lampérth vagy Nizsinszkij kórlapja vagy az 1939. január 28-án kelt orvosi szakvélemény Szálasi Ferenc elmeállapotáról, a nyilas vezér Cél és követelések című 16 oldalas kiadványa alapján. Figyelemre méltó a grafológiai gyűjtemény is.
A Selig Árpád által gyűjtött anyagból már 1930-ban a pszichés betegek alkotásait bemutató állandó kiállítás nyílt „Selig-Múzeum” néven, amely 1932-ben bekerült a múzeumok hivatalos nyilvántartási lajstromába és elismert helyet kapott a hasonló profilú európai gyűjtemények sorában. A gyűjtés azóta sem állt meg, a múzeum az utolsó pillanatig befogadott arra érdemesnek tartott munkákat, köztük a két elhivatott keramikusművész, Kerezsi Györgyi és Kertész Géza által vezetett terápiás foglalkozásokon készült szobrokat, kerámiákat is.
