Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tanulságos, bár talán nem meglepő eredménnyel zárult – legalábbis magyar szempontból – a Sotheby’s június 13-i, XIX. századi európai festményeket felvonultató árverése. Az ötödször megrendezett eseményre ezúttal a korábbi éveknél jóval kevesebb magyar képet válogattak be (NAPI Gazdaság, 2006. június 12., 12. oldal), s azok se igen találtak új gazdára.
A legmagasabb, 100–150 ezer fontos sávban indított Paál László-kép, az 1879 óta magángyűjteményben rejtőzködő Faluszéle minden kvalitása ellenére sem kelt el; talán túl magasra tartották a londoni szakértők, hiszen a mostani árfolyamon 39–59 millió forintnak megfelelő összeg jócskán meghaladja a festő magyarországi árveréseken megszokott árait. Nem vitték el Frank Frigyes Mimi őszi virágokkal című képét sem, amely 20–30 ezer fontos becsértéken került kalapács alá. Visszamaradt a magyarnak besorolt világpolgár, Hiremy-Hirsch Adolf műve, a 10–15 ezer fontra becsült Az egyetlen tanú is, így végül Halmi Lajos Artúr Színházba menőkje mentette meg a magyarok becsületét: a 4–6 ezer fonton indított XIX. század végi festmény 5760 fontért kelt el.
Másnap a Christies’nél már „jobb volt magyarnak lenni”, jóllehet még kevesebb mű képviselte festészetünket. Ezek sorában viszont Benczúr Gyula képe legalább a magyar történelemből is ízelítőt adott; a Vajk megkeresztelése című közismert, a Magyar Nemzeti Galériában látható mű 35 évvel későbbi kicsinyített verziója 30–40 ezer fonton indult és 33 600 fontért talált végül vevőre. Tornai Gyula egzotikus képei közül a Hegyi harcosok 12–18 ezer fontért nem kellett, a Keleti vízipipázót viszont elvitték, igaz, 7–10 ezer fontos becsértéke alatt, 6 ezer fontért.
