Kilencedik festményárverését tartotta május 20-án az Abigail Galéria, a kétszáz tételből 154 ment el és 46 maradt vissza. Az összesített kikiáltási ár az eddigi legmagasabb, 55 millió 963 ezer forint volt, a leütési végösszeg 56 millió 110 ezer forint lett. A galéria továbbra is tartja magát vállalt feladatához az ismeretlen vagy elfeledett mesterek felfedeztetésében. Míg korábban Orbán Dezsőt vezette vissza a hazai piacra Ausztráliából, most a világcsavargó Bíró Antal három, Izraelből hazakerült akvarelljét prezentálta áremelkedéssel, közülük az izzó színezetű Cote d’Azur 110 ezer forintról 240 ezerre ment fel. Tapssal zárult a megtelt teremben Barcsay már-már monokróm Szentendrei utcájának licitálása – 180 ezerről startolt és 600 ezren landolt –, rögtön utána Mattis-Teutsch ritkaságnak számító szecessziós tempera plakátterve Éghy Ghyssa tánctanfolyamáról 60 ezerről 300 ezerre ugratott.
Tucatnyi tétel végzett millió felett, a legtöbbet Koszta 1910-es évekből való őszi erdőrészletéért fizették, amely 1,9-ről indulva 2,8 millióig meg sem állt. Egyenként 2,2 millió lett ifj. Markó Károly 1858-as Itáliai tája, illetve Ráfael Győző Viktor elvont Táncosokja – 1,9, illetve 1,2 millióról indulva. Kétmillióra emelkedett 1,9 millióról Kmetty kubista Kecskeméti temploma, Pátzay Pálnak szóló dedikálással, míg Schönberger Csendélete nyitott könyvvel 1,7 millióról érkezett ehhez a leütéshez.
Néhány kudarc is akadt az egyébként sikeres árverésen. A milliósok kategóriájából Czóbel puha foltokban tartott női portréja 1,6 millióért nem keltett érdeklődést, míg a felívelőben lévő Járitz Józsa 1928 körüli, a témához képest szokatlan szigorral kontúrozott anya-gyermek kettőse 1,4 millióért nem kellett senkinek. Nem talált gazdára Bálint Endre Holocaust kollázsa, illetve vidámabb hangütésű macskás kompozíciója sem (mindkettőt 240 ezer forintra tartotta a ház).
Wagner István