A magyar műkereskedelemben először öt évvel ezelőtt a Polgár Galéria próbálkozott a nyugaton honos becsértékes árverezéssel, majd egy évvel később a Blitz Galéria is kísérletezett, de azóta mindketten felhagytak vele. Most az EU-csatlakozás előestéjén a Nagyházi Galéria döntött úgy, hogy végleg bevezeti az Európában évtizedek óta bevált módszert. A becsérték alsó határa a magyar árszínvonalat mutatja, a felső a várható értéket. Az induló ár az alsó határ 60 százaléka, a beadó limitárat határozhat meg és a kikiáltó jelzi, ha nem kelt el a tétel; ha nincs limit, a licit a becsült ár alsó határának 50 százalékáig csökkenhet, több ajánlat esetén viszont újra emelkedik. Ezzel enyhülhet az esetleges titkos limitárak miatti gyanakvás is és reálisabb árak alakulhatnak ki a műkereskedelemben.
A tavaszi Nagyházi-aukció első napján, március 17-én az Amerikából hazatért Szarvasy- kerámiagyűjtemény egy része, továbbá néprajzi és afrikai tárgyak, bútorok és szőnyegek kerültek kalapács alá 364 tételben, ebből 224 kelt el. A milliós leütések sorából kiemelkedik a Szarvasy-kollekció sztárja, az ónmázas habán fűszertartó palack 1665-ből, amely korábban a Christie's New York-i árverésén is szerepelt; itt most 2-3 milliós sávjának felső határán ütötték le. Az 1770 körüli osztrák emeletes írószekrény 2,6-3,4 milliós becsértékének alsó határán cserélt tulajdonost, míg a XIX. század második feléből való, 400-800 ezer forintra tartott perzsa hamadán szőnyegért ennek felét adták, amikor 1,3 milliónál koppant a kalapács. Egy vele egyidős keleti szenné szőnyeg 300-600 ezer forintos előzetes elvárás után kereken egymillióért került új gazdájához.
A galéria hagyományos erősségei után az eleve középmezőnynek szánt képek következtek a második napon. A 242 tételből egyet visszavontak az aukció előtt, így 241-ből 127 ment el. Itt nem voltak milliós leütések, a legmagasabb árak sem emelkedtek 600 ezer forint fölé, ez utóbbit a kortárs Pátzay Mária Alkonyat a fasorban című olajképéért adták, amelyet előzetesen 280-360 ezer forintra taksáltak. Az osztrák és német aukciókon is rendszeresen felbukkanó Heyer Artúr képei közül a Játszó cicák zsánerjelenete viszont a lefelé licitálásra volt jó példa: 420-600 ezer forintos elvárás helyett kereken 400 ezerért ütötték le. A negatív végletet azok a XIX. század végi német akvarellek, illetve színezett francia rézmetszetek jelentették, amelyeket jóval reális értékükön alul adtak tovább, amikor 50-70 ezer forint helyett 30 ezernél, illetve 40-80 ezer forintos becsértékük alsó határán koppant a kalapács.
Wagner István