Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A BÁV aukciójának legmagasabbról induló tétele, az ékszerek között kínált aranyérme, Báthory Kristóf ötdukátosa kikiáltási árán, 800 ezer forintért talált gazdára. Közrejátszhatott ebben az is, hogy bár ez egy viszonylag ritka pénznek számít, az érmekatalógusoknak köszönhetően e tárgyak ára viszonylag kötött. A szintén 800 ezerért kínált harmincas évekbeli női szolitergyűrű 1,45 karátnyi briliánssal megmaradt, aminek fő oka az lehetett, hogy régi csiszolású az azsúrfoglalatban lévő kő. Hiába viszonylag jó a briliáns színe, 500–600 ezer forintnál nem ér többet, viszont 960 ezer forintba került volna jutalékkal együtt, ha valaki megadja érte a kikiáltási árat. Az ilyen szolitereknél az arany értéke elenyésző, csak akkor számít, ha valami különlegességet mutat, tehát tulajdonképpen a briliáns minősége és csiszolása a döntő, ennek árát pedig viszonylag pontosan be lehet lőni. Az előbbieket támasztja alá az is, hogy a régi csiszolású, 1,47 karátos foglalatlan briliáns 400 ezerről indulva 550 ezer forintért kelt el.
A húszas évekből származó, briliánsokkal díszített Jaeger Le Coultre Dou Plan koktélóra 45 ezer forintos ára több mint háromszorosára, 150 ezer forintra emelkedett, és még így is jó vétel volt új tulajdonosának, hiszen nagyon jó, exkluzív márka, és egy új női óra ettől a gyártól 800 ezer forint körül kezdődik. Ennek a példánynak a formája ráadásul a most is divatos art deco, és ha valaki új csatot csináltat hozzá, nagyon mutatós lehet, ráadásul jól passzol a briliánsgyűrűkhöz. A másik, hasonló, geometrikus formájú, szintén briliánsokkal kirakott, harmincas évekbeli art deco óra, számlapján Sigma jelzéssel, 100 ezerről 160 ezerre emelkedett. Annak az ékszerórának viszont, amelynek az alakja manapság kevésbé divatos (kör alakú), az ára is csak a fele az előzőeknek, 40 ezerről 80 ezerre nőtt.
A gyűrűk között is megtalálhatóak voltak az art deco stílusú darabok. Az 1930 körülről származó nyolcszögletű, áttört platinagyűrű – középen egy briliánssal, körben 32 gyémántttal – 75 ezer forintért (50 ezerről indulva) igen jó vétel volt. Talán azért nem ment feljebb az ára, mert három kő hiányzott róla.
Az ezüstök kikiáltási ár környékén keltek el – ez a felvevő becsüs munkáját is dicséri –, bár egy-két míves, szépen megmunkált vagy különlegesebb darab ára azért megszaladt, esetenként megduplázódott. Például egy antik ezüst, szalagmintás, mesterjeggyel ellátott, harminc centi körüli átmérőjű bécsi gyümölcsöstál 110-ről 300 ezer forintra emelkedett.
A műtárgyak közül szépen elkeltek a bronz kisplasztikák, egy az 1910-es évekből származó Zsolnay virágtartó kaspó ára pedig 180 ezerről 300 ezer forintra emelkedett. A kupák és korsók is mind gazdára találtak.
Voltak persze furcsaságok is, egy XIX. századi, bambuszból faragott, tájképes és alakos jelenettel díszített kínai ecsettartó ára nagy licitharc után 120 ezer forinton állapodott meg. Akik 15 ezer forintról feltornászták idáig, biztos tudtak valamit vagy maga a tárgy tud valami extrát, ami első pillantásra nem látszik.
J. J.
