A festmények közül - ahogy az előre megjósolható volt - nem kelt el a legmagasabb áron, 600 ezer forinton indított, XVIII. századi német festőtől származó kép, a Barátom a csacsi, viszont a 380 ezer forintért kínált ismeretlen itáliai festő Vízparti jelenete 900 ezerért gazdára talált. Két kisméretű, egyforma szép keretben lévő, osztrák festőnek tulajdonított XIX. század eleji olajkép szintén szépen szerepelt. A 180 ezer forintos kikiáltási ár az egyik tétel esetében 400 ezerre, a másiknál 340 ezerre nőtt.
Kovács Margit kerámiái hatvan- és százezer forint közötti árakon elkeltek, de Szervátiusz Tibor tiszafából faragott kislányszobra visszamaradt.
A második nap eredménye is vegyes - a műtárgyárverés 217 tétele közül 135 kelt el. Általánosságban elmondható, hogy a bútorok között sok szép volt, de gyakran túlárazottnak tűntek. A másfél millió forint körüli árakon kínált szekrények mind visszamaradtak, akárcsak a kétmillió forintos indulóárú saroktálaló. Az 1,3 millióról indított kandallóóra, a 2,4 millió forintos kelet-turkesztáni kotan szőnyeg és az 1,8 milliós anatóliai ladik imaszőnyeg árát is sokallta az árverés közönsége.
Elkelt viszont egymillió forintos kikiáltási árán a XVII. századi faragott diófa asztal, a XIX. századi osztrák szalonasztal pedig 650 ezer forintról 1 millió forintra emelkedett. Az afrikai tárgyak közül a drágábbakra nem akadt licitáló, a többiek - maszkok, vázák, elefántagyarak - alapáron keltek el. Jelentősen nőtt viszont a tonett hintaszék értéke (nyolcvanezerről 180 ezerre), és a tonettszékek is majdnem megháromszorozták ötvenezer forintos kikiáltási árukat, hiszen 130 ezerért keltek el. A negyedütős, kikötői jelenetet ábrázoló osztrák képóra 480 ezer forintról több mint duplájára, 900 ezer forintra ugrott, minthogy ez valóban szép darab volt. Ugyancsak jó vétel volt megvásárlójának a XIX. század első feléből való magyar női íróasztal, amelyet 180 ezer forintos kikiáltási áráért vihetett haza.
Jankó Judit
