A Pro Arte et Natura Alapítvány (PAN) szervezésében, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) támogatásával konferencia zajlott az elmúlt hét végén Budapesten. A PAN célja a közép-európai művészeti és természetvédelmi törekvések támogatása, s ebbe a körbe tartozik a Benczúr Gyula Művészeti Akadémia létrehozása is. Az akadémia célul tűzte ki a magyar történelmi festészet egyik legnagyobb alakja, Benczúr emlékének ápolását. A piktor Nógrád megyében, Benczúrfalván is élt, alkotott, ezért elsősorban a kisközség támogatását, az ottani építészeti és szellemi értékek megőrzését szolgálja az akadémia működése. A szervezet festészeti műhelyt is szeretne kialakítani, a műtermek és a Benczúr-kúria felújítása révén.
A PAN alapítói között van Bereczky Loránd, az MNG főigazgatója, valamint Lipthay Antal, fővédnöke pedig Habsburg Ottó. Lipthay Erzsébet (Lipthay Antal felesége) aktív közreműködésével jött létre viszont az a budapesti konferencia, amelyen térségünk több államából, illetve Nagy-Britanniából érkezett művészettörténészek és szakértők elemzik a XIX. századi történelmi festészetet. Mint azt Szinyei Merse Anna, az MNG főmuzeológusa elmondta, a szervezéskor számos nehézségbe ütköztek, így például hiába próbálták a müncheni múzeumok és közintézmények művészettörténészeit meghívni, ők nem fogadták el az invitációt, akárcsak a korábbi években, továbbra sem tanúsítanak érdeklődést a kelet-európai művészek XIX. századi munkássága iránt. Ez különösen azért sajnálatos Szinyei Merse szerint, mert éppen Benczúr tevékenységének nagy része Münchenhez kötődik, hasonlóan a közép-kelet-európai térség más nagy historizáló festőihez.
Ennek ellenére a budapesti konferencián számos nemzetközi szaktekintély vett részt, így érkeztek műtörténészek Kölnből, Londonból, Lengyelországból és Csehországból is. Szinyei Merse hangsúlyozta: a körülmények is bizonyítják, hogy nehéz Kelet-Európában a történelmi festészetről konferenciát rendezni, miután a nemzeti érzékenység sokszor akadályozza a szervezők munkáját. Ezt igazolta Bereczky Loránd hozzászólása is, a főigazgató ugyanis arról számolt be, hogy évtizedek óta képtelenek egy kelet-közép-európai reprezentatív történelmi festészeti kiállítást rendezni, amelyre a környező országok is elküldhetnék legismertebb historizáló alkotásaikat.
Ugyanakkor a hétvégi konferencián felszólalt a mostani, az Ernst Múzeumban nyílt Benczúr-kiállítás rendezője, Bellák Gábor is, aki az MNG főmuzeológusaként nemrég jelentetett meg egy tanulmánykötetet a magyar historicizmus vezető alakjáról, akinek 1958 óta nem volt kiállítása Budapesten. Bellák a mostani megnyitó előtt elmondta: számos kuriózum látható a tárlaton, előkerült Benczúr egyik korai tájképe is. E festmény is bizonyítja, a történelmi festészet reprezentánsa fiatal korában az impresszionizmushoz is közel került, jóllehet e törekvéseit utóbb feladta. Ugyanakkor historizáló munkái közül kiemelkedik a Tisza Kálmán miniszterelnököt ábrázoló kép, amely Budapesten nem volt eddig látható, hiszen a szegedi Megyeházán őrzik. Ugyancsak kuriózum az a turbános önarckép, amelyet elveszettnek hittek, s amely most nyolcvan év után látható a kiállításon. Feltűnik a tárlaton Benczúr egyik utolsó önarcképe, valamint a Bánk bánhoz készült tanulmánya is, akárcsak az a mellszobor, amelyet Stróbl Alajos készített a festőről.
Sz. I. M.
Szegő Miklós Iván