A Nagyházi Galéria aukciójának első napja in?kább csalódást okozhatott azok számára, akik a XV-XVIII. századi képek rajongói. Nem talált ugyan?is vevőre az a 11 millió forintról induló „An?gya?li üdvözlet”, amelyet 1500 kö?rü?li?nek tartanak az aukciósház szakértői, s amely?nek alkotója egy toszkánai vagy umbriai festő lehetett. Ugyan?csak vevő nélkül maradt a 1,5 millió forintos kikiáltási árú Főúri társaság, amely egy XVIII. századi osztrák piktor műve. Egy 1600 körül ke?let?ke?zett velencei kép - Jé?zus bevonulása Jeruzsálembe - 3 millióról in?dult (volna), ám a védett al?ko?tás szintén nem kellett senkinek sem.
Az egyedi adatokat alátámasztja a statisztika is: a festményárverésen felkínált művek összes kikiáltási ára 256,2 millió forint volt, az összes leütési ár viszont ennél kevesebb, 212,9 millió lett. A műtárgyaukción hasonló eredmény szü?le?tett: az összes indulóár 43,8 millió forint volt, míg az összbevétel 32,2 milliót tett ki.
A múzeumok kérésére együtt kínálták fel a 49. és az 50. tételt. Mindkét festmény tem?pe?rá?val, fenyőfára készült, mindkettőt sváb szer?ző?nek tu?laj?do?nít?ják (igaz, az egyik Hans Baldung ha?tá?sá?ról tanúskodik, a másik viszont Holbeint idéz?te a szakértők szerint). Az eredetileg 7-7 mil?li?ós ki?ki?ál?tá?si árú képek iránt nem volt túl erős ver?seny: az együttes indulóárról, 14 mil?lió fo?rint?ról végül mindössze 15 millióra emel?ke?dett a licit.
Ugyancsak mérsékelt sikert hozott egy XVI?II. század eleji olasz kép, amelynek szerzője is?me?ret?len, címe pedig Antiochus és Stratoniche. Az olajfestményt végül 1,4 millióért ár?ve?rez?ték el. Ki?ki?ál?tá?si árán kelt el egy ismeretlen ve?ro?nai fes?tő alkotása, a Szent család Keresztelő Szent Já?nos?sal: 2,2 milliót adtak az olajképért, pedig ez a mű is a reneszánsz utolsó év?ti?ze?de?i?ben, 1510 és 1530 között született - a ka?ta?ló?gus szerint.
Az első nap jelentősebb árat elérő tételei közé tar?to?zott a könnyed erotikát su?gár?zó Baccháns?nő. Jeanne Phi?liberte Ledoux (Pá?rizs, 1767-1840) olaj?ké?pe kikiáltási árán, öt?mil?lió forinton kelt el.
Lotz Károly két alkotását, a tánc és a zene allegóriáját ki?ki?ál?tá?si áron, ugyancsak 5-5 mil?lió fo?rin?tért vitték el. Szin?tén pár?ba ál?lít?ha?tó idő?sebb Markó Kár?oly két öreg?ko?ri tájképe, ame?lyek a már meg?szo?kott itá?li?ai vidéket idé?zik fel, s ame?lyek ki?ki?ál?tá?si áru?kon, 6-6 millió fo?rin?tért kel?tek el.
Az első nap érdekességei közé tartozott, hogy az ötödik tételről még az árverezés meg?kez?dé?se előtt bejelentették: 1900 körüli utánnyomatról van szó, amely Remb?randt réz?met?sze?té?ről készült. A Tár?sa?ság című alkotás így is 150 ezer fo?rint?ról 650 ezerre, azaz több mint induló értékének négy?sze?re?sé?re emelkedett a li?cit során.
A 96. tétel árverezése után a Szépművészeti Múzeum kép?vi?se?le?té?ben Lengyel László be?je?len?tet?te, hogy az intézmény élni kíván elővásárlási jo?gá?val, így az 1,8 mil?li?ó?ért leütött Johann Gottfried Auerbach-ön?arc?kép a múzeum gyűj?te?mé?nyé?be ke?rül?het. Len?gyel utóbb lapunknak el?mond?ta, hogy a Drez?dá?ban és Bécs?ben egy?aránt te?vé?keny?ke?dő mű?vész munkája jól illik kol?lek?ci?ó?juk?ba, s mi?u?tán az ára sem volt el?fo?gad?ha?tat?la?nul magas, él?tek elő?vá?sár?lá?si jo?guk?kal.
Az aukció második napja vá?rat?la?nul valódi szenzációval szol?gált: a viszonylag sze?ré?nyebb felhozatalban meg?búj?va kiugróan magas áron, 24 mil?lió forintért kelt el Ferenczy Kár?oly műve, a „Bertalan kert. Napos”. A négymillióról in?du?ló, majd komoly licitverseny nyomán elár?ve?re?zett kép kü?lö?nös el?ne?ve?zé?sét az indokolja, hogy ugyan?er?ről a kertről ké?szült egy „Bo?rús” változat is. Ferenczy Valér és Genthon Ist?ván képjegyzéke mindkét al?ko?tást lappangóként tartotta nyil?ván, a borús vál?to?za?tot azon?ban Genthon rep?ro?du?kál?ta is, ezért azonosíthatták most a napos variációt könnyen a szakértők. Ferenczy Valér sze?rint a „Na?pos” kép 1907-ben ké?szült és azt a nagy?bá?nyai ker?tet áb?rá?zol?ja, ahol a Ber?ta?lan csa?lád la?kott. 1910-ben egyéb?ként már sze?re?pelt a MI?ÉNK festészeti tár?su?lat III. ki?ál?lí?tá?sán egy Na?pos kert ház?zal című Ferenczy-kép, ez a Nagyházi szakértői sze?rint valószínűleg azonos le?het a most elár?ve?re?zett al?ko?tás?sal.
A második nap kí?ná?la?tá?ból meg sem közelítette a többi té?tel a Ferenczy-kép le?üté?si árát. Kikiáltási áru?kon, 2,4-2,4 mil?li?ó?ért keltek el Rippl-Ró?nai ké?pei. Egry Jó?zsef pasz?tell?ké?pe, a Nap?le?men?te 2 mil?li?ót ért, s akár?csak Egry műve, Perlrott-Csaba Vil?mos A nagy?bá?nyai réten című képe sem emel?ke?dett a 3,8 mil?li?ós ki?ki?ál?tá?si ár fölé . A két?mil?li?ós ha?tárt épp?hogy elérte Fé?nyes Adolf fest?mé?nye, a Ké?zi?mun?ká?zó nők, amely 1,7 mil?li?ó?ról in?dult.
A har?ma?dik napon a mű?tár?gyak kerültek sor?ra, s rög?tön az ár?ve?rés elején szép ered?ményt ért el egy fran?cia kan?dal?ló?óra két kan?de?lá?ber?rel. Az 1900 kö?rü?li, ara?nyo?zott ci?zel?lált bronz?ból ké?szült, „Az ősz al?le?gó?ri?á?ja” szo?bor?cso?port?tal dí?szí?tett, mu?ta?tós darab 800 ezer fo?rintról in?dult és vé?gül 1,6 mil?lió fo?rin?tig emel?ke?dett. Ez?zel e?gyéb?ként meg is szü?le?tett a mű?tárgy?auk?ció re?kord?ja, hi?szen ké?sőbb már csak két té?tel emel?ke?dett 1,2 mil?liós ma?gas?sá?gig. Az egyik egy 37x25,5x12,5 cen?ti?mé?ter mé?re?tű ta?ber?ná?ku?lum volt az, ame?lyik egy?mil?lió fo?rin?tos ki?ki?ál?tá?si ára után érte el az em?lí?tett ér?té?ket. A XVIII. szá?za?di oszt?rák mes?ter?re?mek fe?nyő?fa ala?pon dió?fa és to?po?lya bo?rí?tás?sal ké?szült, de ma?ha?gó?ni és pa?li?szan?der be?ra?ká?sok, ere?de?ti réz?ve?re?tek is dí?szí?tik a ba?ba?bú?tort. Egy vit?ri?nes fe?nyő?fa tá?la?ló?szek?rény ki?ki?ál?tá?si árát hozva kelt el 1,2 mil?li?ó?ért. Szá?mos ér?de?kes tárgy és kü?lön?le?ges, fur?csa da?rab ke?rült az ár?ve?ré?sen a kö?zön?ség elé, ezek közül ér?de?mes ki?emel?ni az észak-szi?bé?ri?ai, roz?már?agyar?ból fa?ra?gott dí?sze?ket, amelyek közül azon?ban csak az első kelt el 60 ezer fo?rin?tért, a másik öt ma?radt a be?adó?nál. A végére is maradt né?hány élén?kebb li?cit, így pél?dá?ul a ka?ta?ló?gu?son kí?vü?li té?tel?ként bekerült Ko?vács Mar?git-ke?rá?mi?ák iránt volt vi?szony?lag na?gyobb ér?dek?lő?dés. A két, egy?aránt 220-220 ezer?ről in?du?ló égetett cse?ré?pért, az Eső?le?ső?ért, illetve a Ke?nyér?sze?lő?ért 340, illetve 300 ezer fo?rin?tot adtak az új tu?laj?do?no?sok.
A felkínált műtárgyaknak kö?rül?be?lül a fele talált új gaz?dá?ra. Az el nem adott té?te?lek kö?zül talán a leginkább azt a ke?rá?mi?át sajnálhatták a be?adók, amelyet Mack Lajos ké?szí?tett/tervezett a Zsolnay-gyár?nak. A gyári hibás, Váza az ár?víz al?le?gó?ri?á?já?val című, eo?zin?má?zas fehércserép ugyanis 1,5 mil?li?ós kikiáltási áron sen?ki?nek sem keltette fel az ér?dek?lő?dé?sét.
Szegő Iván Miklós
