Míg nemzetközi szinten a nagy költségvetésű sportesemények emésztik fel az üzleti szponzorálás zömét és az összes támogatás mintegy 15 százalékát költik kultúrára, addig Magyarországon a cégek – a gazdasági helyzetnek megfelelően – a legtöbbet egészségügyi és szociális ellátásokra áldozzák. A kultúrát az oktatás és kutatás, valamint a sport is megelőzi a sorban. A budapesti Pavarotti-koncert hazai támogatása a nemzetközi gyakorlattól eltérő, hiszen a magyar gazdaságot és pénzvilágot meghatározó cégek nem vesznek részt a megvalósításban, ezzel ellentétben például Németországban olyan cégbirodalmak versengtek a főtámogatói címért, mint a Daimler-Chrysler vagy a Deutsche Bank.
Az idei év egyik legjelentősebb kelet-közép-európai zenei eseményét, az augusztus 19-i budapesti Pavarotti-koncertet elsősorban külföldi, illetve két, a magyar piacon feltörekvőben lévő cég szponzorálja. A klasszikus műfajok világszerte ismert előadóit általában nem éri meg idehozni, mivel a hazai média nem követi a nemzetközi zenei eseményeket, így ők Magyarországon kevéssé ismertek széles körben. A komolyzenei koncertszervezéssel foglalkozók azon szűk rétegbe tartozókat hívják el, akik mellé kellő számú szponzor felsorakoztatható – hangsúlyozza Fehér Zsolt. Az előadást szervező Megakoncert 2006 producere szerint a szponzori kör megteremtése sem a nemzetközileg ismert, megszokott gyakorlat szerint történik hazánkban. Nem a produkció értéke, hanem szinte kizárólag a szervező kapcsolati tőkéje határozza meg egy-egy kulturális produkció támogatottságát. A legérdekesebb, hogy olyan világsztárok esetében, mint Domingo vagy Pavarotti, előfordulhat, hogy az adott pénzintézet vagy cégbirodalom abban az esetben szponzorálna, ha a koncert szervezésébe is korlátlanul beleszólhatna. Manapság ez létrejöhet úgy is, hogy maguk a társaságok kezdenek el koncertszervezéssel foglalkozni. Ez olyan eltorzulása a hazai kulturális életnek, amelyre kevés példa van a világban, és nem kétséges, hogy az egészséges koncertszervezői piac kialakulását is jelentős mértékben fékezi – véli Fehér. A producer szerint a marketingszakembereknek mérhető eredményt kell elérniük, egyetlen komolyzenei koncert támogatásának hatása viszont direkt módon, abban a pillanatban talán kevésbé jelentkezik. A kereskedelmi műsorszolgáltatókkal együtt jelentősen megerősödött a „tömegkultúra” szponzorációja. Ez nemcsak jóval közkedveltebb a cégek körében, hanem fokozott mértékben hat egy-egy cég marketinggel foglalkozó munkatársára is – teszi hozzá Fehér.
A „magaskultúra” helyzete azonban nem reménytelen, egyre több olyan cég tűnik fel, melynek tulajdonosi köre és menedzsmentje nemcsak érti és látja a kulturális életben végbemenő folyamatokat, hanem fontosnak tartja, hogy Magyarország is részese legyen a nemzetközi kulturális vérkeringésnek. Nem kétséges, hogy az ő megerősödésük és térnyerésük fogja egy-két év múlva pozitív irányba elmozdítani a hazai kulturális életet. Török András, a Summa Artium igazgatója szerint az üzleti élet a kulturális szponzoráció területén nagyon csapodár, de ha egyszer a komolyzene támogatására adják a fejüket, általában hűségesek maradnak. Jó példa erre a Liszt Ferenc Kamarazenekart támogató MKB vagy a Magyar Telekom. A vállalkozások nem pusztán jótékonykodásból döntenek a szponzoráció mellett, a márka megítélésének javulását és végső soron nyereséget várnak tőle.
A szponzorálás kapcsolatot épít, ami lojalitást eredményez, abból pedig előbb-utóbb profit lesz – magyarázza az összefüggést Szabó Gyula. A Magyar Telekom igazgatóhelyettese szerint a kultúra remek befektetés, rövid távon akár konkrét üzleti célok elérésére is alkalmas, hiszen egy esemény újszerűségével, eredetiségével jelentősen gazdagíthatja egy termék kommunikációját, és hosszú távon a támogatás befolyásolja a vállalat imázsát is. Szabó szerint a komolyzenével inkább a magasabban kvalifikált embereket, vállalatvezetőket lehet elérni, ám ez a szűk réteg komoly befolyással bír.
