Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mára kellett eldönteniük a média világa iránt érdeklődő gimnazistáknak is, hogy szeptembertől melyik felsőoktatási intézményben szeretnék folytatni ez irányú tanulmányaikat. A választás nem lehetett könnyű, hisz tizenhét intézménynek van jogosítványa kommunikációs és médiatudományi szak indítására, s ráadásul majdnem mindegyik indít nappali, esti és levelezős képzést. Az iskolák szinte mindegyikénél van államilag finanszírozott képzés, de emellett költségtérítéses formában is oktatják a médiatudományokat. Ennek összege elérheti félévenként a 280 ezer forintot is, de már 42 ezer forintért is „be lehet fizetni” egy ilyen képzésre.
Ezekben felsőoktatási intézményekben a nyomtatott, rádiós, televíziós, online újságírók képzése mellett, PR-, reklám-, marketing-, szervezeti, üzleti, illetve közéleti kommunikációs képzés is folyik. A felvételi tájékoztató szerint szeptembertől a kommunikációs és médiatudományi szakokon 3200 tanuló kezdheti meg alapfokozatú (BA), hat féléves időtartamú tanulmányait. Erre a szakra a legtöbb hallgatót (450 főt) a Kodolányi János Főiskola csábítja, s ebből csupán 60 fő részesülhet állami finanszírozásban, a többieknek tetemes összegbe – félévente akár 266 ezer forintba – kerül a diploma megszerzése. A felvehető irányszám alapján a topon szerepel még (410 fővel) a Dunaújvárosi Főiskola, s szintén jelentős számú (306) hallgatót vár a Budapesti Kommunikációs Főiskola, ahol a hallgatók zöme félévente 105–225 ezer forintos költségtérítés mellett sajátíthatja el a médiaismereteket.
Óriási túlképzés folyik – fogalmazta meg a benyomását Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke. (Arról nincsenek pontos adatok, hogy jelenleg hányan dolgoznak a sajtóban.) A főiskolák vezetői azonban nem osztják ezt a véleményt, hisz például az egri vagy a szegedi intézmény vezetője arról tájékoztatta a MÚOSZ elnökét, hogy a náluk képzett hallgatókat felszívják a környező megyék sajtótermékei, s a hallgatók sem panaszkodtak a túlképzésre. Eötvös szerint azonban sokak álláshoz jutása bizonytalan. Tény ugyanakkor, hogy az 1500–2500-re becsült számú kis helyi lapoknál dolgozók zöme semmilyen szakirányú képzettséggel nem rendelkezik. (Itt tehát még lehetne igény jól képzett szakemberekre). Eötvös szerint a képzés nem a sajtó, hanem a felsőoktatási intézményrendszer igényeire van tekintettel; e terület oktatása is egy piaci szegmens, így az is elmondható, hogy inkább „piaci képzésről” van szó. Eötvös egyébként hiányolja az újságkészítéssel kapcsolatos gazdasági tevékenységek képzését, mint például a hirdetési és marketingmenedzserekét, terjesztési szakemberekét, amelyek hiányszakmák. Jó hír, hogy már vannak olyan felsőoktatási intézmények, ahol ilyen tartalmú képzéssel is próbálkoznak – tette hozzá Eötvös.
