Az anyagmozgatási rendszerek legfőbb feladata a megfelelő mennyiségű áru biztosítása a megfelelő időben, a megfelelő helyen. A logisztika anyag-, információ-, munkaerő-, érték- és pénzáramlási folyamatai közül e területen a fizikai mozgatás jelentősége a legnagyobb.
A ma használt rendszerek egy része teljesen automatizált, másik válfajuk működésében viszont fontos szerepet kap az ember, aki vagy offline, azaz meghatározott időközönként értesül a számítógép-hálózaton keresztül a már megtörtént műveletekről, vagy folyamatos, online kapcsolatban figyelheti a mozgatás fázisait. A korszerű rendszerképzésben döntő jelentőségű tehát a megfelelő információáramlás a gépek, számítógépek és az ember között.
A múlt század kilencvenes éveinek végétől Európában is elterjedt az a Japánban már évtizedek óta használt, úgynevezett JIT-elv (just in time), amelynek lényege, hogy az egyes gyártási egységek csak akkor és annyi anyagot, alkatrészt szereznek be, amennyire feltétlenül szükség van. A JIT-filozófia segítségével tárolóterületek szabadultak fel, javult a termékminőség, csökkent az átfutási idő és a készletek mennyisége, a munkafolyamatok pedig egyszerűbbé, áttekinthetőbbé váltak.
Az anyagmozgatási rendszerek tervezésekor a helyszíni adottságok, gazdasági és egyéb szempontok figyelembevétele mellett a mozgatandó anyag fajtája, mérete, súlya, fizikai állapota, a csomagolás fajtája és a különleges tulajdonságok befolyásolják jelentősen az alkalmazható eszközöket. Az anyagáramlás térbeli és időbeli megoszlásának figyelembevétele szintén fontos aspektus a gépek kiválasztásánál.
Adott rendszer elemei kapcsolhatóak sorba, illetve párhuzamosan. Az első esetben hiba fellépésekor az egész rendszer leáll. Az anyagmozgatás leírására három mutatót használnak: az anyagáramlás-intenzitási és az anyagmozgatási teljesítmény mutatót, valamint a kooperációs fokot.
Willin-Tóth Kornélia