Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Igazán sajnálom mindazokat, akik ilyenkor munkájukból fakadóan nem tudnak elbújni a rettentő meleg elől” - írja Gyurcsány Ferenc tegnapi bejegyzésében az Amőba weboldalán, amelyre a járulékemelések nyomán hamarosan kevesebb fizetésért dolgozó dolgozók egy része bizonyára nyomdafestéket nem tűrő mondatokkal reagál.
Azzal, hogy felmérések szerint közel egymillió magyar ember jut el minden évben szervezett utazás keretei között külföldre, nem mondott igazán újat a kormányfő: az Orbán-kormány idején az egyik radikális jobboldali újságíró azzal látta bizonyítottnak, hogy nagy (volt akkor) a jólét, hogy kocsisorok állnak nyáron a horvát–magyar határon. Igaz, Gyurcsány azt is megjegyzi, hogy ha ez „rendjén is van így”, azért rendkívül nagyok a különbségek.
Ezután hosszabb fejtegetés következik a miniszterelnök gyermekkoráról, amikor igen csóró volt, és nem igazán lélekemelő fizikai munkákkal próbált néhány száz forintot keresni nyaranként, illetve, hogy nagyobb gyermekei - nyilván nem anyagi okokból, hanem nevelő célzattal - dolgoznak nyaranta. Vehemens jobboldali szavazók hozzászólásaikban ezzel kapcsolatban rendszeresen képmutatónak nevezik a blogtulajdonost, aki bezzeg ma sanyargatja a népet, miközben úgy tesz, mintha tudná, milyen az sanyargatva lenni, míg a „Miniszterelnököm!” megszólítást írók „a munka nemesít témakörébe” illő beírásokkal csatlakoznak a témához.
Egy magát szocdemnek valló vezető újságíró egy ízben megjegyezte, hogy esetleg befejezhetné a blogírást Gyurcsány Ferenc, mert túl sok magas labdát ad fel vele ellenfeleinek – például amikor a hétköznapi és a politikai erkölcs különbségeiről filozofál –, és az embernek az az érzése, hogy a mindennapi, pillanatnyi gondolatoknak ez a feltárása időnként túlságosan bulvár jellegű. Másrészt az ír blogot, aki akar, és aki kedveli Gyurcsányt vagy értékeli egyéb bejegyzéseit, az elnéz tőle némi giccset.
