Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Múlt péntekig juttathatták el az érintettek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) égisze alatt működő baseli bankfelügyeleti bizottsághoz, milyen módosításokat szeretnének eszközölni azon a tavaly decemberben közzétett javaslatcsomagon, amelyben a bizottság a világ bankszektora újraszabályozásának alapelveit rögzítené. Az újragondolást a G20 országai sürgették az elmúlt évek egymást érő válságtanácskozásain, hiszen a pénzügyi-gazdasági krízis fő okát a szabályok lazaságában és az ezt kihasználók mohóságában látták, ennek megfelelően a hosszú távú megoldás eszközét is azok szigorításában keresik.
A bizottság néhány fő elvre fokuszált: az alapvető tőke (Tier1) minőségének javítása, a tőkeáttételi arány nemzetközi standardjának bevezetése, a kockázatos ügyletekre képzett tartalékok növelése, általában a mainál nagyobb tartalékképzés, kevesebb osztalékfizetés a bőséges esztendőkben, valamint a likviditási követelmények erősítése. A Tier1 tőke összetételének javítását célzó elképzelések közül sok vitát váltott ki az, hogy a halasztott adóköveteléseket a jövőben nem lehetne itt szerepeltetni (szemben a mai európai, illetve japán gyakorlattal), valamint az, hogy adott esetben egy nyugdíjalap teljes hiányát le kelljen vonni belőle, ellentétben a mai metódussal, amikor csak az öt éven belül esedékes kiegészítési kötelezettségeket veszik figyelembe (ez különösen a nagy nyugdíjalapokat működtető brit bankokat érintené érzékenyen). Az USA bankjait az is megviselné, ha nem szerepeltethetnék az alapvető tőkében a jelzáloghitel-kezelési jogosultságokat (ez csak az ő mérlegükben szokásos tétel).
A likviditási standardok erősítésében két alapelv mentén haladna a bizottság: az egyik értelmében bevezetnék azt az előírást, hogy a bankoknak legalább annyi likvid eszközzel kell rendelkezniük, amellyel 30 napig fedezni tudják rövid távú kötelezettségeiket. A másik elv szerint a bankoknak hosszú távon - 12 havi kötelezettségek erejéig - stabil forrásokra kell támaszkodniuk, előnyben részesítve a hosszú lejáratú kölcsönöket, illetve a betétgyűjtést, szemben a bankközi piacokon beszerezhetőkkel.
A jelenlegi tervek szerint legkésőbb 2012-ben bevezetendő új szabályozásról, a Basel III.-ról tanácskozások sorozatát tartották már a világ nagy bankjai, lobbistái, illetve szabályozási szakértői, de ellenjavaslataikról egyelőre kevés szivárgott ki. Arra mindenesetre sokan figyelmeztettek, hogy a Tier1 szigorúbb meghatározása, illetve a magasabb likviditási követelmények eredményeképpen jelentősen csökkenhet a bankok tőkejövedelmezősége (ROE), ez pedig elriaszthatja tőlük a befektetőket, épp akkor, amikor a tőkehelyzet megerősítése miatt nagy szükség volna rájuk. A Bloomberg szerint például a UBS AG elemzői úgy számoltak, hogy a 2012-re becsült 13,8 százalék helyett csak 12,9 százalékos lesz ez a mutató, a Financial Times pedig korábban olyan szakértői véleményekre utalt, amelyek szerint a szokásos ROE a felére, akár 5 százalék körülire is zsugorodhat.
