Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Többfrontos küzdelemmé fajult a vasércpiacon kirobbant árháború, amelyben a kitermelők, a gyártók, illetve a szakmai szervezetek mellett a versenyhatóságok is egyre aktívabb szerepet játszanak. A kezdő lökést a brit-ausztrál BHP Billiton Ltd és a brazil Vale SA megállapodásai adták meg: a világ két meghatározó vasérctermelője ezentúl negyedévente állapítja meg az ázsiai vevőiknek adott irányadó árat, szakítva a negyvenéves gyakorlattal, amely szerint évente nyúltak az árakhoz (Napi, 2010. március 31.). Az éves szerződések árainak általában több mint dupláján kereskedő azonnali vasércpiac trendjeihez jobban igazodó gyakorlatot az ágazat harmadik nagy globális szereplője, a londoni székhelyű Rio Tinto is átveszi (most épp a BHP-val készülnek vegyesvállalatban egyesíteni ausztráliai bányáikat, ez azonban még a versenyhivataloktól függ). Rövid távon ez a vasérc látványos drágulásával jár: a Vale például a Reuters értesülése szerint azonnal 90 százalékos áremelkedést tudott érvényesíteni a japán acélgyártóknál és a BHP is hasonló arányt ért el kínai vevőinél, az áprilisban kezdődött negyedévben már 110-120 dolláros tonnánkénti árakról szólnak a szerződések, szemben a 2009-2010-es megállapodásban levő 60 dollár körüliekkel. Hosszabb távon azonban akár lefelé is mehetnek az árak - vélik egyes elemzők -, legalábbis addig, amíg a jóval hatékonyabb nagyok ki nem szorítják a drágán, állami támogatással termelő kínai vasércbánya-vállalatokat, magáról az acélra éhes kínai piacról.
Addig azonban sorra tiltakoznak az acélgyártói érdekképviseletek, mindenekelőtt az Acélipari Világszövetség (WSA), illetve az európaiak szakmai szervezete, az Eurofer. Utóbbi március végén az EU versenyhatóságaként is működő Európai Bizottsághoz (EB) fordult, és vizsgálatot sürgetett a Vale-Rio Tinto-BHP hármas gyakorlata, illetve oligopóliumi működése miatt. A Vale SA most ellentámadásba lendült: az EB-nek küldött levelében egyrészt tagadta, hogy bármilyen információt megosztana árképzését illetően, másrészt annak kivizsgálására kérte a bizottságot, hogy az európai acélgyártók nem egyeztetnek-e egymás közt, mielőtt vele tárgyalnának. Az Eurofer elnöke, Gordon Moffat abszurditásnak minősítette a Vale lépését a Bloomberg által ismertetett e-mailjében, szerinte ezzel a brazil vállalat csak el akarja terelni a figyelmet a fogyasztók aggályairól.
A WSA adatai szerint a nagyok triójára jutott 2008-ban a világ tengeri vasércszállításainak 68,5 százaléka, így joggal tartanak az acélgyártók, illetve az acéltermékek felhasználói - az autóipartól a háztartásigép-gyártókig - az újfajta árképzés hatásaitól. Ezek azonban nem egyformán érintenek mindenkit - figyelmeztet a Fitch Ratings gyorselemzése. A londoni hitelminősítő szerint főleg azok az acélgyártók számíthatnak megítélésük gyengülésére, amelyek nagyban függenek a tengeri szállítású import vasérctől; ezek a vállalatok hagyományosan hosszú távú szerződések alapján adják el termékeiket, például az autógyártóknak, amelyek még mindig szenvednek a kereslet hiányától. Ily módon ezek az acélgyártók nehezebben tudják majd áthárítani az esetleg negyedévenként növekedő kiadásaikat (a vertikálisan integrált csoportban működő acélgyártókat viszont a Fitch szerint nem érintik a mostani változások, sőt még jól is járhatnak a magasabb acélárakkal). A hitelminősítő végkövetkeztetése szerint a vasérckitermelőknél jóval szétaprózottabban működő acélipar szereplői összességében nem fogják tudni érvényesíteni áraikban az esetleges magasabb nyersanyagköltségeket.
