Ha a bankok harcolni akarnak, én készen állok a harcra - e szavakkal vezette be Barack Obama amerikai elnök múlt hét csütörtökön bemutatott bankszabályozási javaslatait. A csomag egyik legfontosabb eleme a bankholdingok részvételének tiltása bármilyen hedge fund vagy kockázati tőkealap típusú tevékenységben, ideértve a saját számlás kereskedést is. A tervek között szerepel a legnagyobb pénzügyi szolgáltató cégek forrásarányos piaci részesedése növelésének korlátozása is. A javaslatok törvénybe foglalása leginkább a 2008-2009-es válság nyomán létrejött új megacégeket érintheti, mint a JP Morgan Chase és a Bank of America, valamint a befektetési banki státusát 2008 szeptemberében holdingtársasággá változtató Morgan Stanley. A kereskedelmi és befektetési banki tevékenység közé felhúzandó tűzfal így könnyen azt eredményezheti, hogy a válság során a nagybankokba beolvasztott befektetési bankok - mint a Bank of America által átvett Merrill Lynch vagy a JP Morgan Chase-re rátukmált Bear Stearns - valamilyen formában újra önállósulhatnak. A JP Morgan esetében különösen veszélyeztetett lehet a OneEquity Partners nevű, nyolcmilliárd dollárnyi kockázatitőke-befektetést kezelő egység. Más-más formában, de érintett lehet a Citigroup és az éppen a bejelentés napján 13 milliárd dolláros éves profitról hírt adó, időközben szintén általános bankká vált Goldman Sachs. Ezt utóbbinak könnyen lehet, hogy meg kell majd szabadulnia olyan, összességében milliárd dolláros nagyságrendű befektetéseitől, mint az Industrial & Commercial Bank of China-ban meglévő pakett.
Nagy kérdés, hogy a javaslatok hogyan érintik majd az Amerikában is kiterjedt tevékenységet folytató európai bankokat. A UBS befektetési bank becslése szerint a saját számlás kereskedés aránya az árbevételen belül a Credit Suisse esetében 4,9 százalék, melyet a Deutsche Bank követ 4,3, a Barclays 4,2, a Société Générale 3,1 és a BNP Paribas 1,4 százalékkal. Egy lehetséges hatásköri villongást mindenesetre előrevetít, hogy az Európai Unió illetékese a Reutersnek nyilatkozva valószínűtlennek tartotta, hogy követnék az amerikai utat. Sokkal valószínűbb, hogy folytatják a munkát a már az Európai Parlament asztalán fekvő, többek között a tőkemegfelelési mutatók megemelésére vonatkozó javaslatcsomagon. Bár az ördög a részletekben van, annyi bizonyos, hogy az elnöki adminisztráció és a kongresszusi többséget alkotó demokraták nem fogják siettetni az érintett egységek eladását. Az is tisztázandó, hogy az olyan, elsődlegesen az ügyfelek pénzét kezelő leányok, mint a JP Morgan Highbridge Capital Managementje vagy a Morgan Stanley-csoporton belül működő FrontPoint Partners, milyen besorolás alá esnek, illetve hogyan tudják a szabályozók nyomon követni a befektetett pénz eredeti forrását.
A beharangozott lépések illeszkednek abba a sorba, amely a múlt héten kezdődött a banki különadó bejelentésével. Ennek lényege, hogy az 50 milliárd dollár feletti eszközállománnyal rendelkező pénzintézetekre a források és a betétek állománya alapján egy 0,15 százalékos adót vetnének ki. A 2008. őszi bankmentő csomagok árát "megfizettető" előterjesztés szerint a 90-117 milliárd dollárnyi lyukat az államkasszán 10-12 év alatt foldozza be. A banklobbi alkotmányos aggályaira hivatkozva mindenesetre már meg is kezdte a javaslat jogi úton történő megtámadásának előkészítését. A friss javaslatok mögött az "agytröszt" Paul Volcker korábbi Fed-elnök volt. Volcker - akiről Obama a saját számlás kerekedést tiltó szabályt is elnevezte - előtérbe kerülése annak jele lehet, hogy a Fehér Ház gazdaságpolitikájának formálásában háttérbe szorult a Wall Streettel a hírek szerint bensőségesebb viszonyt ápoló Timothy Geithner pénzügyminiszter és egy korábbi pénzügyminiszter, a jelenleg elnöki tanácsadóként működő Larry Summers.
