ä BANA PÉTER
A könnyeket, az elcsukló hangokat és a kölcsönös személyeskedéseket sem nélkülöző teátrális külsőségek közepette kezdődött a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban romba dőlt Világkereskedelmi Központ (WTC) biztosítási ügyének tárgyalása New Yorkban, de aztán gyorsan terítékre került a lényeg, azaz a biztosítók által fizetendő kártérítés nagysága. A tét mintegy 3,5 milliárd dollár, mivel ha a bíróság a WTC bérbeadója keresetének ad helyt, két káreseménynek minősül az ikertorony lerombolása, s akkor a biztosítóknak 7,1 milliárd dollár kártérítést kell kifizetniük, ha viszont a biztosítók álláspontja győz, egy káreseményért csak 3,55 milliárd dollár jár. A felek 2002 novemberében megpróbáltak peren kívül megegyezni, de ez nem sikerült. A tornyokat lízingelő és bér beadó Larry Silverstein, valamint a terület tulajdonosa, a New York-i kikötői hatóság azzal érvelnek, hogy a két repülőgép egymás után tizenhat perccel külön-külön csapódott be a két toronyba, így kétség sem férhet ahhoz, hogy két külön káreseményről van szó. A Swiss Re viszontbiztosító, amelynek a megítélendő összeg egyötödét kell kifizetnie és a további 12 érintett biztosító viszont azt állítja, hogy Silverstein kockázati menedzsere 2001 júliusában olyan biztosításmatematikai formula - az úgynevezett Wilprop-séma - szerint tárgyalta újra a biztosítást a biztosítókkal, amelynek értelmében a rombolás egyértelműen egy biztosítási eseményt jelentett. Silversteinék vitatják, hogy egyáltalán létrejött a végleges szerződés szeptember 11. előtt, mert addig az érintett biztosítók túlnyomó része csak nem kötelező érvényű megállapodást írt alá.
Bana Péter