A határokon átnyúló bankfúziók esélye gyakorlatilag a nullával egyenlő, ezért idén sem várható, hogy megindul a kontinentális Európában a bankok közötti konszolidáció. Még a kisebb külföldi részesedésektől is gyors ütemben szabadulnak meg az érintettek, mert éppen elég feladatot ad a bankoknak hazai konszolidációjuk és piaci részesedésük megtartása. Az elmúlt két évben szinte minden szereplő tárgyalt már szinte minden riválisával, de ezek a tárgyalások alig vezettek eredményre, ami azt sugallja, hogy a határokon átnyúló akvizíciók egyszerűen nem lehetségesek a jelenlegi helyzetben - írta a Reuters. Januárban a legnagyobb mérlegfőösszegű spanyol bank, a Banco Santander Central Hispano arra hivatkozva tette eladólistára 4,8 százalékos Commerzbank-pakettjét, hogy azt már stratégiai befektetésnek tekinti. A negyedik legnagyobb német bank, amelyről folyamatosan felvásárlási találgatások röppennek fel, alacsony jövedelmezőségű, és kedvezőtlen a bevétel/költség aránya, így nem könnyű vevőt találni rá - véli a Société Générale alapkezelője.
A francia piacon sem várható, hogy a főszereplők idén bármely régóta várt fúziót véglegesítenének. A tavaly év végén tőzsdére vitt Crédit Agricole csak akkor szerezhet meghatározó részesedést a Crédit Lyonnais-ben, ha a kormány eladja az utóbbiban lévő 9,5 százalékos pakettjét az előbbinek, ami az áprilisi elnökválasztás előtt kizárt, mert a politikusok attól félnek, hogy a tranzakció munkahelyek megszűnésével jár. Az európai pénzügyi szektorban mindazonáltal találni olyan bankrészvényeket, amelyek univerzális struktúrájuknak köszönhetően az átlagnál - feltehetően 10 százalék körüli árfolyam-emelkedésnél - jobb teljesítményt nyújtanak, amint a gazdasági növekedés az év második felében megindul: az elemző az első három helyre sorolja a francia BNP-Paribas-t, a spanyol Banco Populart és az olasz Unicreditót.
B. P. A.
Bana Péter